Szerző
Oszlánczi Sándor Ottó

Oszlánczi Sándor Ottó

Életkor: 49 év
Népszerűség: 104 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 659 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. március 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Oszlánczi Sándor Ottó

Valahol

Az árokpart hideg földjén ültem,
és éreztem, ahogy a szél kavarog.
Emlékeim súlyától szédültem,
s már tudtam, hogy tovább nem ballaghatok.

Mást láttam, mint ami elém tárult,
nem sivár utcát, nem puszta földeket.
Már nem láttam a fásult és kábult,
kenyeréért küzdő embertömeget.

Láttam kopott, fakó emlékeket,
elemi erővel feltörő múltat.
Anyókát, aki halkan lépeget,
és a fáradt vándornak vigaszt nyújthat.

Láttam gazdákat, kik elvonultak,
és tisztelték a termőföld erejét!
És láttam még rég meghalt anyákat,
akik imát mondtak minden gyermekért.

Szertefoszlottak az emlékképek:
jött egy csapat hangos, félvad kiskamasz.
Belerúgtak egy szeméthalomba,
s röhögtek; tőlük már nem hallik panasz.

Minek tanulni, mondta az egyik,
apám még két szakmával se boldogul.
Hogy okosabb legyél, szólt egy másik;
leintették, s kullogtak céltalanul.

Szabadon is rab madarak vagytok,
gondoltam. A tudatlanság gúzsba köt.
De nem az ő hibájuk, hogy csattog
hátukon a nyomor, mely nem ad üdvöt.

Cél nélkül nő fel egy új nemzedék,
és példakép nélkül vajon merre tart?
Hitet, s reményt adni - bármily nehéz -
csak ez lehet a munkánk, mely egyre hajt!

Kisújszállás, 2014. március 6-7.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsilany472022. február 9. 19:58

Igen, elérte :-). Nagyon elgondolkodtatott. Sajnálom ezeket a céltalan fiatalokat. Meg kellene érteniük, hogyha nem dolgozik senki, nem lesznek befizetők a nagy kalapba. És ha üres a kalap, nem lesz "valahogy", mert nem lesz miből adni.

Raszputyin(szerző)2022. február 9. 17:37

@Kicsilany47:
Örülök, hogy ez is tetszik. Nem baj, hogy elkalandoztál, számomra azt jelenti, hatott a vers annyira, hogy megindította a gondolataid. A vers a célját elérte :-)

Hidd el, sem a kijelentő, sem pedig a kérdő mondatok nem használnak ez esetek 95%-ában. Az a legnagyobb probléma, hogy ezek a fiatalok, már abba nőttek bele, hogy "...apám se dolgozik, mégis megélünk. Akkor én minek dolgozzak, majd megélek én is valahogy..." Nem véletlen az idézőjel, ez így hangzott el néhány évvel ezelőtt. És sorra ezek a válaszok jönnek. Ha nem is szó szerint, de ez az értelme. Nincs elképzelésük, nincs jövőképük, azt meg a zöme elutasítja, ha segíteni akarsz. Mondjuk vannak olyan esetek, amikor azzal segítesz a legtöbbet, ha nem segítesz. Volt már rá példa, hogy átértékelték magukban a korábbi életüket és saját maguk kérték a segítséget. Ekkor már félig nyert ügyed van, de sajnos, ez a kevés.

Még egyszer köszönöm szépen a jelölést és a megtisztelő olvasásod.

Kicsilany472022. február 8. 20:57

Ez a versed olyan, mint egy képeskönyv. Vagy mint egy fotóalbum. Versszakról versszakra lapozgatja az ember a múlt pillanatfelvételeit. Mert csak múlt van, jövő nincs - kullogtak céltalanul -, de a végén fellélegezhetünk, mert megcsillan a remény is.

"Hitet, s reményt adni - bármily nehéz -
csak ez lehet a munkánk, mely egyre hajt!"

Nem tudom, nem vagyok szakember, de ha a kijelentő mondat nem használ - fiam, az a dolgod, hogy tanuljál, és erre jön a lemondó vállrándítás -, akkor lehetne kérdő. Mi a célod az életben? Mit vagy hajlandó megtenni érte? A te életed, a te döntésed, szerinted ennek mi lesz a következménye? Vállalod ezeket a következményeket? Talán válaszolna rá, talán nem. Talán elgondolkodik a kérdéseken. Nem tudom, hangosan gondolkodom.

Hú, ne haragudj, nagyon elkalandoztam a verstől. Csak mindig elszomorít, ha egy fiatal emberpalánta már akkor lemond az életéről, amikor az még el sem kezdődött igazán :-(. A vers egyébként nagyon megfogott, plusz ein herz :-).

Raszputyin(szerző)2022. január 11. 17:21

@S.MikoAgnes:

Kedves Ági!

Nagyon szépen köszönöm kitartó olvasásod és a kedves szavakat. Ezért már megérte megírni.

Baráti szeretettel és őszinte tisztelettel
Sanyi

S.MikoAgnes2022. január 11. 10:57

@Raszputyin:

"Láttam gazdákat, kik elvonultak,
és tisztelték a termőföld erejét!
És láttam még rég meghalt anyákat,
akik imát mondtak minden gyermekért."

Idézted az én drága ,szorgos, földművelő elődeimet, akiktől hitet, kitartást, munka-és földszeretetet, hűséget, alázatot és egyéb követésre méltót örököltem. Példaképeim ŐK örökké, míg élek.
Remek versednél nagyon nagy 💓-et hagytam!
Barátsággal:
Ági

hara.mya2017. január 31. 01:02

remek meglatas, az elhagyott ifusagrol, ami nekunk mar nem lesz tamaszunk, mert nem tudja mi a csalad, mi a felelosseg, mi a szabaly es mi a rend.
orulok, hogy olvastam, de nem esett jol szembesulni ezzel a hatalmas igazsaggal.
olellek, maia

Raszputyin(szerző)2014. április 9. 12:31

Köszönöm szépen, Attila!

Törölt tag2014. április 4. 10:21

Törölt hozzászólás.

S.Eszti2014. március 30. 16:28

Igaz,fájdalmas és gyönyörű, e három szóval illetném.Elismerésem! :)

Evanna2014. március 29. 17:59

Szomorú valóságról írtál versedben.
Gratulálok!
Evanna

Raszputyin(szerző)2014. március 28. 18:59

Köszönöm szépen mindenkinek!

szalokisanyi12014. március 28. 08:48

Igaz gondolatok. Gratulálok!

Tisztelettel: Sanyi

Hullocsillag2014. március 27. 22:07

Nagyon igaz! -sajnos...

Ahogy olvastam Radnóti Nem tudhatom című verse jutott az eszembe, nagyon jól megírtad, gratulálok!

tzoldav2014. március 27. 21:14

gratulálok, nagyon tetszett a versed

Meroni2014. március 27. 21:11

Mélyenszántó, remek versedhez gratulálok! Szívvel és tisztelettel:
Roni

piroska712014. március 27. 18:38

Gratulálok a vershez! Nagyon mély gondolatok rejtőznek a sorok között!

dr.vegha2014. március 27. 16:05

Szerintem ez egy igazán remek vers, valódi problémát feszegetve...Nekünk kellene még az ifjúságot észre téríteni valahogy, mert mi lesz így a világból, ha az ifjú nemzedék felnőve is céltalan marad.... szívet hagyva: Attila

Raszputyin(szerző)2014. március 27. 13:56

Köszönöm!

Kicsikinga2014. március 27. 12:55

Nagy igazságot írtál!

timixina2014. március 26. 19:49

Ez az egyik legszebb vers azok közül, amit mostanában olvastam. Nagyon, de nagyon szépen öntötted gondolataidat formába, amihez csak gratulálni tudok!))

Raszputyin(szerző)2014. március 26. 19:31

Köszönöm szépen mindenkinek.

adamne2014. március 26. 19:03

Hitet,s reményt adni - bármily nehéz-
csak ez lehet a munkánk,mely egyre hajt!''
Gratulálok versedhez szeretettel,és szívvel.Manyi

PiszarEva2014. március 26. 18:19

Nagyon szomorú, de igazad van, nem túl jó példakép van előttünk. Próbálunk azért reményekkel jó úton haladni. Gratulálok versedhez ,szeretettel Éva

Ametisz2014. március 26. 17:55

Nagyon jól megírtad és tartalmilag is jól felépítetted versed! Igen, hitettel ês reménnyel kell élni életünket bármily nehéz! Gratulálok! Timi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom