Szerző

Tóth Anett

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 863 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. október 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tóth Anett

Örökké

Még mindig szeretlek...
Régen, mikor még jártunk,
a szél lágyabban fújt,
fényesebben ragyoktak a csillagok,
s a holdsugár cinkosan cirógatott.
De hamar, s hirtelen
felhők jöttek távolról,
a Múltadból.
Egyre sötétebb árnyékot vetve
lassan, megállíthatatlanul jöttek
viharos fergeteget hozva magukkal,
mi szívünkben, azon
a kis helyen kavargott,
s zavart meg mindent,
mi Szép Volt.
Egyre hűvösebb lett,
aztán hideg.
Elváltunk.
A búcsú könnye
megfagyott az arcomon.
Most tél van nélküled,
nagyon fázom.
Szívem, - hol
szerelmunk forró tüze
lángolt régen -
jégcsapok szúrják,
egyre csak gyilkolják.
Mind jobban vérzik,
szinte elviselhetetlenül fáj.
Csak a remény élteti,
mi kedves emlékeidből fakad.
Ó, hányszor indultam Hozzád!
De maradtam,
maradtam álmaimmal,
mert félek a kudarctól,
és attól, hogy
teljesen elveszítelek.
Még mindig nagyon szeretlek...

1992. március 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom