Szerző
Vers

A verset eddig 249 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. április 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pásztor Katalin

Illúzió volt

Távolról szemléllek, s téged nézlek.
Kisugárzásod boldogságot áraszt és szeretetet,
Szemedben mégsem látom a szerelmet.

Mély tekintetedben elveszek, és belém hatol,
Kinyitod vele szívem, és vele szabadjára kelnek érzelmeim.
Kezed érintése, melynél jobb nincs...
Libabőrös tőle a bőröm.
S mikor megfogtad a kezem, otthon éreztem magam,
Akkor rontottad el, drága.

Nem kellett volna felkeltened bennem a reményt,
Nem kellett volna megfognod úgy a kezem,
Nem kellett volna hagynod, hogy átlépjük azt a határt!

Magadhoz húztál és megcsókoltad a halántékom.
Átöleltél. Azt mutattad, szeretsz.
Illúzió volt, már látom s tudom.
Te nem szeretsz engem, s nem érdekellek kicsit sem.
Sosem érdekeltelek téged, pedig én ezt hittem.
Illúzió volt, már látom, s tudom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2014. április 10. 04:54

:( szépen kiírtad...majd remélem lesz másik...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom