Lutor Katalin

Gondolat-keringő

Egy gondolat kering egy ideje köröttem.
Hosszú, s rövid lépteit váltja egyre.
S nem-törődöm módon, hogy szédelgek,
csak kering, kering és csókolja kezem.

Egy sűrű szövevényben forog kettőt-hármat,
de nem tudja helyre tenni fejemben a vágyat,
hogy minden másodpercben kérnék egy párat
abból a csókból mi melengetni képes a számat.

S nem tudom hogy kell elképzelni a szerelmet.
Egy fának tán, mely mélyen gyökerez?
Vagy egy tánc ez, melyben ringunk végtelen?
Csak oly hatalmas átlátni... csak fogd a kezem!

Csak fogd és kérlek, ne engedd el!
S látod, megint csak firka lett egy jól induló versem,
mert magával ragad minden gondolat hirtelen,
a toll meg csak kering, s lépked hosszan, röviden.