Szerző

Mitsuko Manson

Életkor: 20 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2082 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Mitsuko Manson

Mesélj, bohóc!

Hát mesélj, te bohóc, milyen az életed?
Álarc alá rejted szomorú szívedet.
Tudom, milyen, hisz az én mosolyom is hazug,
Hát mondd, miért nem leszünk barátok?
Nem kérek lufit, tudod, nem vagyok már gyerek,
Csak annyit, hogy megbízz bennem.
Nem foglak elárulni, okom nincs is rá,
Hisz barátok vagyunk, nem kell hazugság.
S ha megkérdezem, jól vagy-e,
Ne legyen a válaszod igen,
Miközben látni rajtad, hogy a szíved
Minden pillanatban reped.
Hát mondd nekem, mit látsz a mosolygó gyermekben?
Fájdalmat vagy örömet, és mit bennem?
Hát nézz a szemembe, ne mondj hazugságot,
Csak az igazat akarom hallani, a szomorú valóságot.
Miért sírsz mégis egyedül, magányban?
Ha itt vagyok neked én is csöndes barátságban?
Hát mégis miért rejtjük el arcunkat? Sírjunk csak bátran!
Ketten vagyunk, de amúgy is, minek hazudni a világnak?
Hazudjanak ők, mi különbek vagyunk náluk!
Hiszen mi... azt hiszem... mi egyformák vagyunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mitsukomanson(szerző)2014. április 27. 13:54

Nagyon szépen köszönöm! :)) Örülök, hogy ismét alkottam valamit, ami elnyerte valaki tetszését :)

Kipy2014. április 25. 12:54

Érdekes, érzelmes, személyes vers.
Alakja szinte mint a homokóra.
Gratula!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom