Francoise

Csodás természet

Túl a fenyvesen szomorúan búcsúzik a nyár,
Hosszú útjára készül a sok vándormadár.
Sűrű könnyeiket hullatják a nehéz fellegek,
Felvették az ősz fakó színét a falevelek.

Elfáradt a természet, átadta helyét az ősznek,
Gyönyörű, pompás falevelek avarként végeznek.
Örülnek a fák, végre újra megpihenhetnek,
Mint édesanyja keblén, az álmos kicsiny gyermek.

Téli, fehér gyapjúbundába öltözött a vidék,
Új évszak örvendezteti a gyermekek lelkét.
Kopasz fák alatt születnek a vén hóemberek,
Üde, vidám színfoltot adva a zord télnek!

Réten nyíló virágok feledtetik a bús telet,
Madarak csiripelik, megjött már a kikelet,
Méhek zümmögnek életet adva a növénynek,
Örömet okozva a természetnek, embernek!

És ez egy nagyszerű körforgása a világnak,
Hála a földnek, napnak az univerzumnak.
Titkok, rejtélyek emésztik az emberi lelket,
Hát nem gyönyörű és csodálatos a természet?