Szerző

Pöszmet Klára

Életkor: 30 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 501 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. április 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pöszmet Klára

Megmentő

Végtelen szürke felleg alatt jártam én,
Mennydörögve visszhangozta bánatom az ég,
Hideg esőcseppek mosták lángoló arcomat,
Szürkére vált a pázsit lábnyomom alatt.

Majd elfáradván az óceán mellé ültem,
Néztem tomboló hullámait, míg beleszédültem,
Kétségbeesés könnye csillant meg arcomon,
Lehunytam szemem, hogy több ne hullhasson.

Vártam a hősömet, ki erős karjába zár,
Vártam a lovagom, ki megvív száz csatát
Csak az övé lehessek. Balga kislány voltam,
Hisz behunyt szemmel mire számíthattam?

Ám ekkor megtört a sötét fellegek uralma,
Megváltó sugarával a Nap igába hajtotta,
Melegsége átjárta szívemet, s lágy szellő kélt,
Mely halkan susogta: Tekints fel, mondd, mitől félsz?

És ott volt Ő. Az én páncélos lovagom,
Sötét éjszakában világító csillagom.
Álmélkodva figyeltem minden mozdulatát,
Mondd, Istenem, ugye nem csak délibáb?

Reszketegen nyújtom felé gyenge karom,
De ekkor eszembe jut könnytől ázott szürke arcom,
És szégyenkezve hajtom fejem kezeim védő oltalmába,
Meg-megroggyanó térdemmel rohanok az óceánba.

De alig teszek pár lépést, mikor elkapja derekam,
S mint egy csecsemőt, karjában visz ki a partra.
Gyengéden letesz a puha homokra, maga felé fordít,
Én félősen takarom magam, mikor végre megszólít:

Égi tünemény, miért rejtegeted előlem arcodat?
Tán csodás fényed bántaná az egyszerű halandókat?
Miért takarod értelemtől csillogó gyönyörű szemeid?
Tán meglátnám bennük a világmindenség rejtelmeit?

Hát nem látod? - kérdem tőle elgyötörten, sírón -
Szürke vagyok, bánatom melegágya lett túl korai sírom.
Nem vagyok méltó szereteted tüzére, csábító melegére,
Ne pazarold érzéseidet egy szürke kisegérre!

Bolond vagy, kedvesem, ha magadat szürkének látod,
Nincs nálad tökéletesebb lány széles e világon!
Higgy nekem, kérlek, ne takard el többé arcod,
Nézz végre szemembe, légy megváltó angyalom!

Végre megnyílnak szemeim, és csodálkozva látom,
Szürke karom színe tündöklő, olyan, mint egy álom,
És mikor feltekintek megmentőm kedves arcába,
Bizton tudom, hogy egész életemben csak rá vártam.

Szívmelengető mosolyától eláll a szívverésem,
Védelmező karjai közt nincs már mitől félnem.
Csillogó szemeiben elveszek, látom benne magam,
S érzelmei melegétől elakad a szavam.

Állunk az óceánparton, felettünk a végtelen ég,
Derűsen szemlélem, ahogy leolvad szívemről a jég.
Állok karjaiban, és elfelejtem minden bánatom,
Mert fenn a mennyben rólunk zengnek glóriát az angyalok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Annasag2020. augusztus 10. 15:54

Csodaszép!

5klarika6(szerző)2014. május 1. 15:03

köszönöm szépen :) Klári

Ibolya.522014. április 28. 14:50

''Állok karjaiban, és elfelejtem minden bánatom,
Mert fenn a mennyben rólunk zengnek glóriát az angyalok.''
Szeretettel gratulálok. Ibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom