Szerző

Szűcs Álmos

Életkor: 24 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 505 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. április 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szűcs Álmos

Sötét Végzet

Magas hegyek, sötét árnyak körülölelnek
A hatalmas rengetegben szeretteim mind elvesznek
De így sem vagyok egyedül, mert társam a magány
A fájdalom, a vérző szív és barátom: a Halál

Zavarodottan bolyongok, s kiutat keresek
Az igazságra vágyom, nem kívánok egyebet
Elvesztettem mindent, mi valaha fontos volt
Az egyetlen fény, mit látok, csak a sápadt, szürke Hold

Eltűnt minden remény, megbukott a jó szándék
Nem jön válasz onnan, merről feloldozást várnék
A végzet kardja utolér és lesújt szívemre
Mit vele tettem, visszakapom, nincs bocsánat bűnömre

Bennem a káosz, mint hatalmas tűzvihar
Tombol, éget, szétfeszít és vadul belém mar
A láng, mi régen éltetett, most legnagyobb ellenségem
A fakó álmok óceánján, érzem, itt a végem

Izzó szavak a torkomból többé nem szólalnak fel
Ezen a helyen minden lélek nyugalomra lel
De az én lelkem itt nem talál semmit, semmi jót
A múlt sötétje átkarol és nincs már visszaút

Nem tudok már tovább szállni, szárnyaim csontig égtek
Nem hangzik fel többé a boldog, édes ének
Felhők gyűlnek haragosan, villámot szórnak rám
Elpusztult már minden, romokban a szép vár

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom