Kornis Vivien

De szeretnék!

De szeretnék, Uram, karjaidban hálni!
De szeretnék, Uram, csak hű gyermekeddé válni!
S nem szeretnék, nem szeretnék lobogó lenni,
Szélcsendben csak zászlóként pihenni.
S nem szeretnék, Uram, hurrikánként élni,
Neved mellett, Uram, sok jót eltépni!
Égig törni Tehozzád, ha még itt van dolgom, lent;
Nem szeretnék, Atyám, míg Te nem hívsz fent.
Nem lennék én, Uram, sem virág, sem pillangó,
Se nem villám, zord viharban villanó.
Hóviharrá, ó, Uram, kérlek ne tégy!
Idő előtt, Atyám, magadhoz ne végy!
Madárdallal nem köszönteném a reggelt,
Nem lennék matrózoknak háborgó tenger,
Nem lennék fövenybe írt szép szó,
Halkan morajló kék-ezüst tó,
Vagy Holdfény a gyönge lánynak,
Levegője kecses hattyúszárnynak!
De én, Atyám, egyet kérek,
Méltóvá Tehozzád válni, kérlek!