Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 261 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 983 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. május 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (27)

Ross Satyr

Életfogytig

Beléptem, leadtam egy használt nevet,
egy hivatalnok tüstént bevizsgálta.
Kódolt számsort kaptam, most már ez követ:
tartós játékba lettem regisztrálva.

Léteztem soká a rács túlsó felén,
nem szédített a korlátos szabadság.
Ételem szűkös, a fekhelyem kemény,
ám ami jár, azt pontosan megadják.

Levelet Tőled már régen nem kapok,
tárgyavesztett az izgalom, hogy jössz-e.
Egyformán telnek itt sorra a napok,
torz rendszeresség tartja őket össze.

Fogvatartásomnak kezdete tudott,
ám, hogy mikor lesz testem kieresztve,
nem közölték még a pontos dátumot:
később vésik a szálkás fakeresztre...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2017. augusztus 2. 10:42

@ereri: Köszönöm a tartalmas és egy kicsit szokásosan túldicsérő reagálást, kedves Erika. Az utolsó sorból emeltél ki egy jelzőt, ezért természetesen én is nagyobb figyelmet szenteltem neki. Sajnos, a szöveg közzétételének napja óta volt alkalmam meggyőződni arról, hogy arra az ideiglenesnek szánt (ám olykor véglegesként megmaradó) fakeresztre a szűkszavú adatokat nem rávésik, hanem egyféle egységesnek tűnő, kissé régies betűtípussal egyszerűen ráfestik. Ettől azért még ne legyen szomorú a szíved... Keresni sem kell, az élet maga hozza el a búoszlató helyzeteket, eseményeket, barátokat.

ereri2017. július 29. 20:57

''Egyformán telnek itt sorra a napok,
torz rendszeresség tartja őket össze.''

Drága Ross! Eleinte könnyed hangnem, majd mély mondanivaló, ám nem tudom megmagyarázni miért, de a versedből, noha az egésze is kivételesen tartalmas és értékes, tudod melyik szó tette rám a legnagyobb hatást???
Az utolsó előtti... Pedig nem hivalkodó, majdhogynem rejtett, hisz a hangsúly - a kereszten - és mégis. Egyszerűen letaglóz, mennyire ''pont jó''. Eltűnődtem, hogy mivel helyettesíthetném, hisz lehetne bármi más jelző - színt, kort, állapotot bemutató, pl: kopott, de ez az egy az, amiben benne van - a karc. Az, hogy hevenyészett, hogy kidolgozatlan, hogy nincs csiszolva - és így még azzal is tud sérteni, bántani - és gazdáját leértékelni… És ezzel teszi teljessé számomra az írásodat. És szomorúvá a kis empatikus szívemet. Gyönyörű vers, köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel, tisztelettel - őszinte híved: E. E.

Ross(szerző)2015. november 27. 14:27

@palko64: Elnézést, hogy elsiklottam a méltatásod fölött. Már csak nagyon ritkán nyitogatom ki ezt a fórumot, pedig mindig nagyra tartottam azokat, akik tartalmas észrevételeket fűznek itt megjelenő próbálkozásokhoz: a magaméhoz és a másokéhoz. Köszönöm a pozitív ítéletedet, pontosan foglaltad össze azt, amit kifejezni kívántam.

palko642014. július 4. 07:54

@Ross: Kedves Ross!
Egyedi megközelítése ez a sorsunknak, e földi létben, melyből kiérezhető hitvallásod arra vonatkozóan, hogy mindig csak átutazók vagyunk fizikai valónkban: jövünk a kódolt múltból, majd újrahasznosítva tartunk az egyre ismerősebb ismeretlenbe. Pazar monológot írtál! Baráti üdvözlettel: Pali

palko642014. július 4. 07:46

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Ross(szerző)2014. június 11. 19:55

@gota: Köszönöm a bókot. Nem rossz kísérő a tütü csippentés, sem a pukedli, hiszen vészesen vizuális fajta vagyok... De hallga csak, ki fütyül a rézfán? Hát ki más volna az, mint a rézfütyülőjű bagoly, hiszen minden más fém esetében potenciálkülönbség generálódna.

Ross(szerző)2014. június 11. 19:52

@Ivory: Köszönöm. Ezek a lényegüknél fogva aszimmetrikus adatsorok - vagyis hogy tudható az eleje, homályos a vége - közülünk is sokakat ragadtatnak előbb utánagondolásra, majd e gondolatok megosztására. Ez is egy ilyen.

gota2014. június 11. 15:27

Erről majdnem lemaradtam! Aztat' a rézfánfütyülőjét!
Nagyon jó.
Tütü csippentés, és pukedli.

Ivory2014. május 15. 20:01

Kicsit más a hang, de ez is remek, az utolsó strófa összegzés, és a záró sor - mint i-n a pont. Tetszett!

Ross(szerző)2014. május 13. 19:25

@kreativ55: Örülök, Ági, hogy kedves törzslátogatómként rendre üdvözölhetlek nálam. Köszönöm a véleményedet.

kreativ552014. május 13. 07:15

De nagyon jó vers! Kifejező, őszinte és sajnos igaz!!! Örülök, hogy olvashattam. Ági

Ross(szerző)2014. május 10. 22:03

@sunil: Köszönöm az értékelésedet. Kellemes meglepetés a viszotlátás! Igen, az ember azt hinné, hogy a legnagyobb érték a szabadság - ám körülnézve egyre több polgártársamon észlelem, hogy nemcsak önként dobják el maguktól, de igyekszenek belénk is sulykolni, hogy az csak fölösleges teher. Nyilván azért, mert döntésekkel és a hozzájuk kapcsolódó felelősségekkel jár... Nem folytatom, bár hosszan tudnék erről írni még.

Ross(szerző)2014. május 10. 21:59

@kmara: Kedves Mária, örömmel látom, hogy a fontos szervdonorok száma szaporodott. Még szükségem lehet rá, köszönöm!

sunil2014. május 10. 20:22

A sors, az idő, vagy talán mi, magunk lennénk-e fogságunk okozója?
Azt mondod, '' ami jár, azt pontosan megadják. ''
Ám éppen a szabadság az egyetlen jussunk, és ha az is elvész, ugyan mi marad még?...
A versed szép, szomorkás és igaz, öröm itt lenni újra!-:)
Szeretettel: sunil

Törölt tag2014. május 10. 18:03

Törölt hozzászólás.

Ross(szerző)2014. május 10. 16:00

@gypodor: Köszönöm a gratulációt. Gondosan megfogalmazott mondataid nagyon képszerűen, az általam megkezdett analógia kibontásával jellemzik a többségünk életét. Szerintem ezek a mondataid úgy, ahogy vannak, nyomdakészek, lehetnének egy novella kezdő vagy befejező mondatai.

Ross(szerző)2014. május 10. 15:56

@thuroczy: Örülök a látogatásodnak, Gyula. Be kell vallanom, hogy valóságos börtöntapasztalattal még nem rendelkezem. Nem mintha hiányozna. De számos, különböző műfajú történeti, politikai, bűnügyi és művészi feldolgozás alapján elég jól el tudom képzelni, milyen lehet.

gypodor2014. május 10. 06:30

Életfogytig tartó fogságunk Önmagunk börtönében bizony konfliktusokkal is jár. Szempillánk rácsain át látjuk a ''kinti'' világot, s befelé nézve szorongunk létezésünk korlátai miatt. Kódolt életünk minden pillanata nyilvántartott. Torz rendszerességben próbálunk rendhagyó örömet szürcsölgetni ''koldusbögre'' nappaljaink során. Szívvel gratulálok. Gyuri

thuroczy2014. május 10. 05:33

Nagyon komor az élet ott, amit a versed hűen bemutatott.
Test és lélek szétválik, és ''Egyformán telnek itt sorra a napok,''
Üdvözöllek, Gyula

Ross(szerző)2014. május 9. 21:59

@tzoldav: Köszönöm. Mindig nagy örömmel fogadlak, Zoltán, mint egyik leghűségesebb látogatómat, aki nem sajnálta a fáradságot arra, hogy - Poet idővel mérve - nagyon sok egészen korai szövegemet is végigolvassa és kifejtse a mindig tartalmas véleményét. Ezúttal dicséretből írtál többet, és nem mondhatom azt, hogy ne esnék jól, még ha itt-ott persze túlzónak tartom is.

Ross(szerző)2014. május 9. 21:56

@1970: Kedves Kata, egyfelől tudom, hogy nagyon szívesen találkoznék Veled az életben is - másfelől viszont, ha ez megtörténne, attól tartok, tökéletesen védtelennek érezném magamat, annyira belelátsz a gondolataimba. Szeretem a ''faragtad'' szót, mert hasonlóan ahhoz, ahogyan a szobrász egy fadarabból vagy márványtömbből a ''fölösleg'' eltávolításával hívja elő az elképzelt alakot, ugyanúgy a (jó) versírónak is képesnek kell lennie addig tömöríteni a szöveget, amíg semmi sallang nem marad. Sőt, ez az ige arra is utal, hogy a versszöveg egyféle anyag. Kedvemre való még a ''szellem'' szóhasználatod, amely - bár tuzdom, hogy nem ugyanazt a fogalmat jelöli - hozzám is közelebb áll, mint a ''lélek''.

Ross(szerző)2014. május 9. 21:50

@emonye: Köszönöm, nagyra értékelem kitartó látogatásodat.

@Pera76: Valóban nem említettem ezt most, Erika. Nyilván tudat alatt került bele egyfajta utalás erre a dologra, amely továbbra is foglalkoztat, annál is inkább, mert ugyan miért is volna reménytelen a még működő agy aktuális állapotának teljes megőrzése? Ami a lelket illeti, azt a témakört meghagyom másoknak. Ami viszont a szívet: egy elmúló emberegészséges szíve ténylegesen segíthet valaki máson.

tzoldav2014. május 9. 20:32

hihetetlenűl jó ez a vers- mondanám, ha nem te irtad volna barátom, de mivel te követted el, nem meglepő a remek szinvonal, a sziporkázó stilus, a rimek összhangja
és ezért csak egy a sok közűl
egy a remekléseid közűl amiért ismét odavagyok!!!!!!!!!!!
GRATULÁLOK (18)

19702014. május 9. 20:05

Tartalmilag is azonosulni tudok a sorokkal, hasonlón hiszünk.:-)Ahogy verssé faragtad (szeretem használni ezt a szót, mert hordozza mind a munkát, a rá szánt időt, a belemélyülést és a művészetet is) - arról is csak azt mondhatom, amit mindig, remek rímekkel átszőtt nagyszerű mű. Az, hogy a mondanivaló itt, csak a testre korlátozódott, talán nem véletlen. Magamban úgy értelmeztem, hogy a szellem, ha akarjuk szabad lehet, így is. Bár nem konkrétan a testünk elhagyását értem, csak úgy, néha a kiröppenést.
Tisztelettel és szeretettel olvastalak.:-)

uzelmanjanos9562014. május 9. 20:01

Elgondolkoztató de mély mondanivalójú versedhez,szívvel gratulálok:János

Pera762014. május 9. 19:04

Itt is érzem rejtetten azt, amiről valahol régebb beszéltél, hogy megszerzett tudásunk, tapasztalataink vajh, hová lesznek... Pedig meg sem említetted. De mégis.
És a lélek? És a szív? :)

emonye2014. május 9. 16:15

Tetszett a versed, gratulálok! :)

Ross(szerző)2014. május 9. 15:55

@lukacsleopold: Levente, tökéleteesen igazad van. Ez az egyik olyan eset, amikor egy ránk hagyományozott (örökölt) név nem, vagy nem kizárólagos jogosultsággal kíséri végig a viselőjét. A nevem megválasztásával azt céloztam meg, hogy levegyem a terhet kritikusaim alapvető mondandójáról...

lukacsleopold2014. május 9. 15:44

A halálunk időpontját nem magunk választjuk, de a nevünkhöz van közünk. Te például Ross Satyr lettél - ami remek döntés - önszántadból...

Ross(szerző)2014. május 9. 14:23

@Kicsikinga: Érdekes részletet emeltél ki, Kinga. A nyilvántartások korát éljük, és bár a mindennapi életben, amatőrként és laikusként, használjuk még a családi és az utónevünket, ám az intelligens adattárakban ez csak sokadlagos, pótlólagos azonosító. Számsorok és vonalkódok különböztetnek meg minket igazából.

Annál is inkább így van ez, mert voltak és vannak életutak, amelyek során, ilyen vagy olyan okból, nem kíséri végig a személyt a születéskor bejegyzett neve... de ez már egy (vagy több) másik történet.

Kicsikinga2014. május 9. 13:56

''leadtam egy használt nevet,''
!!
Érzek egy kis rezignáltságot, de talán azért, mert az enyémet érzem...?!

Ross(szerző)2014. május 9. 12:56

@csorbimeli: Kedves Melinda, logikusan (ráció) és ugyanakkor mély érzelmekkel (emóció) vezetted végig a szövegemben megkezdett analógiát. Azt is kifejezted, hogy bár térben éls időben elegendően messziről nézve mindannyiunk sorsa nagy vonalakban azonos, ám a részletek rejtik a rokonszenvet vagy ellenszenvet keltő különbségeket. Örülnék, ha visszatérnél még!

csorbimeli2014. május 9. 12:28

Kedves Ross! Újra elgondolkodtattál ezzel a remek verssel! Nagyon ötletes az alap. Csak abban különbözünk, hogy van akinek van cellatársa, van akinek nincs, és a Börtönőr mindenkinek mást enged meg, de a végén mindenki ugyanoda jut. Van mit tanulni Tőled! Ha megengeded visszajönnék! Köszönöm, hogy olvashattalak! Melinda

Ross(szerző)2014. május 9. 11:23

@LLzoli: Kedves Zoli, örülök, hogy így látod. Fokozottan örülök annak, hogy a közös anyanyelvünk révén esélyünk van a véleményünk kicserélésére.

Ross(szerző)2014. május 9. 11:22

@nefelejcs: Kedves Anikó, visszatérő látogatásaid során mindig újra jelét adod, hogy valahol azonos lehet a hullámhosszunk - bármiféle stílus, hangulat jellemzi is a szövegeimet -, mert abszolút értő módon reagálsz rájuk. Megnyugtatlak, hogy semmi sürgető jelét nem látom még a ''szabadulásomnak''.

LLzoli2014. május 9. 11:16

Nagyon szépen és velősen sikerült négy versszakba foglalni egy egész életet. Az utolsó versszak különösen tetszik.
Gratulálok :)
Zoli

nefelejcs2014. május 9. 10:16

Kedves Ross!
Ez az emberi sors. Megérkezünk a küzdőtérre, megpróbálunk talpon maradni a viharban, aztán egyszer majd megkapjuk az ''Elbocsátó szép
üzenet''-et. Bízzunk benne, hogy nem mostanában...
Ne gondolj még erre!
A versed egyébként nagyon profi - ez nekem már természetes.:)
Szeretettel gratulálok! Anikó

Ross(szerző)2014. május 9. 08:01

@azi-gazi-em: Nagyra értékelem, hogy a rejtettnek szánt szándékomat észre vetted: valóban igyekeztem egy csipet iróniát beleszőni. Köszönöm az ''abszolút hallásodat''.

@rimkontar: Ezt a kifejezést, amely kettős csavarral fejezi ki a tetszés --> szívadás --> kardiogram folyamatot, előszöt látom így leírva. És tetszik, köszönöm!

@mezeimarianna: @szalokisanyi1: Köszönöm, igyekszem hasznosan tenni-venni, és finom kenyeret sütögetni az idő lisztjéből.

@church73: Köszönöm, hogy így értékeled. A kétféle színházi álarc, felfelé ill. lefelé gördülő szájjal, egyformán illik a ''versíró'' nevű karakter arcára. Kivéve a nagyarcúakat...

@Mikijozsa: Kösöznöm a gratulációt. Szerencsére népes az olvasótáborom, de azért köszönöm a promóciós javaslatodat.

Mikijozsa2014. május 9. 07:39

Ez a vers sok figyelmet érdemel,. javasolom hogy olvassák többen, és Gratulálok hozzá szívvel.

church732014. május 9. 07:32

A remek humoros verseid után, az utóbbi időben egész más a pólus amin
mozogsz'.. Egy valami változatlan: a magas színvonal! Gratulálok!
Üdv.: Zoli/Church - a klikkből..:)

szalokisanyi12014. május 9. 06:43

Őröl az idő malma. Gratulálok!

mezeimarianna2014. május 9. 05:41

nem baj addig még van időd tenni-venni:))Gratulálok!!

rimkontar2014. május 8. 23:11

Jusziko mindent leírt amit gondoltam.Nekem már csak az maradt,hogy tovább turbózzam az EKG-dat.Meg is teszem.

Ross(szerző)2014. május 8. 22:36

@PiszarEva: Köszönöm a tartalmas és szellemes szavaidat. Akár elszenvedjük, akár alakítjuk, az bizony a mi sorsunk, senki másé: egyedi és megismételhetetlen.

@BalogBence: @maxika: Köszönöm a szíves gratulációt, a kedvező véleményt.

@jusziko: Bizony, az ítélet egyhangú, tartalmilag is azonos, és már a születésünk pillanatában meghozza a zsüri. Ami a hangomat, hangulatomat illeti, ez most inkább - ha és amennyiben rajtam múlik - egy rövid kitérő. Örülök, hogy ebben is látsz elgondolkodni valót.

azi-gazi-em2014. május 8. 22:32

Bármennyire is felróható a sors keménysége, ehhez a''tartós játékhoz'' mégis csak nagyon ragaszkodunk többnyire mindannyian. Fanyar alaptónusú versednek érdekes hangulatot kölcsönöz az irónia. Nagyon jó írásod ez is. Tetszik a téma ötlet. Szeretettel: Azi

jusziko2014. május 8. 22:21

Mindannyian életfogytosok vagyunk, csak a zárka más.
Változott kicsit a hangod mostanság,de nekem ez is nagyon tetszik!
Tanulni jövök. Van mit.

maxika2014. május 8. 22:00

Különlegeset írtál, mint eddig is.
Albert

BalogBence2014. május 8. 21:31

Szép szóképeket használtál! Szívvel gratulálok!

PiszarEva2014. május 8. 21:28

Nagyon jó vers, gratulálok. Ne is közöljék velünk előre.Maradjunk a sors fogságába még jó időre. Jó lenne egy kis felhőtlen szabadság, de nem a felhőkbe. Cipeljük még sorsunkat sokáig a keresztre. Üdvözletem Éva

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom