Szerző
Zöldi Dorottya

Zöldi Dorottya

Életkor: 20 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 228 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. május 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zöldi Dorottya

Évszakok

Tavasz, mikor újjáéled a természet,
s látom a madarakat, mikor felnézek.
Mikor virágba borulnak a fák,
s mikor egy új remény várja a lányt.

Nyár, mikor tombol a hatalmas forróság,
és mikor a lányt elkapja a mohóság.
Egy fiúval sétál a napfényben,
s puszit nyom az arcára szerényen.

Ősz, ahol az eső mindent elmos,
s ahol már a szerelem is álmos.
Mi nyáron kezdődött, annak most vége,
s a fiú eltűnt örökre, Isten véle.

Tél, amikor már nagyon esik a hó,
s ekkor már valahogy semmi sem jó.
Az év vége is lassan eljő,
és a lány soha többé nem láthatja őt!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kterezia2014. május 12. 09:19

De egyszer csak eljön az életre szóló...!!!

Mikijozsa2014. május 12. 07:11

Kicsit szomorkás, kicsit fiatalos, s tán meggondolatlan, dehát az élet mindent visszacsinálhat , Szívvel olvastalak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom