Sikoly...
Egy hang, de fáj...
És most már elszürkült a táj.
Hol vannak a színek?
Üvölt az ég, égnek a szívek.
A szívek, mert fáj...
Éles a sikoly, üres a táj.
Egy angyali démon rám kacsint,
Szúr valami és sötét lesz odakint.
Csábít a bűn, hogy majd jobb lesz,
Marja a lelkem, de egyre rosszabb minden.
Majd kacsint a Hold, és ő is eltűnik,
Aztán egy fény, a sötétből felsugárzik.
A rossz csábítása, vagy talán ez a jó?
Lépnék előre, de visszatart egy erő.
És újra sikoly, üvöltök, de néma dallam,
Most úgy érzem, mindennek vége... meghaltam!
2008. október 24.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!