Szerző
Lazar Evelin

Lazar Evelin

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 553 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lazar Evelin

Sikoly...

Egy hang, de fáj...
És most már elszürkült a táj.
Hol vannak a színek?
Üvölt az ég, égnek a szívek.

A szívek, mert fáj...
Éles a sikoly, üres a táj.
Egy angyali démon rám kacsint,
Szúr valami és sötét lesz odakint.

Csábít a bűn, hogy majd jobb lesz,
Marja a lelkem, de egyre rosszabb minden.
Majd kacsint a Hold, és ő is eltűnik,
Aztán egy fény, a sötétből felsugárzik.

A rossz csábítása, vagy talán ez a jó?
Lépnék előre, de visszatart egy erő.
És újra sikoly, üvöltök, de néma dallam,
Most úgy érzem, mindennek vége... meghaltam!

2008. október 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom