Két kanállal
Ma krumplifőzelék szaga volt a létezésnek.
Egyszerű kifőzde ez. Közel a munkásszálló,
a piactér. A sorban állás mégsem beszédes.
Hosszú kabát mögé bújtak, ahogy tettem részben
én is, mert még egy filléres gond lettem a folton.
Már a megkapott fejadagomat lötyögtettem,
és így a gondolataimat a hely szelleme
uralta, hiszen azt sugallta: maradj talpon!
Egy összekarcolt asztal a kijárattal szemben.
Ezt választottam. A főzelék meg csak gőzölgött.
Hagytam. Nem volt kanalam, így odafelé menet
mosolyogtam a nem létező jókedvem fölött.
Aztán vissza... de akkor már csak rövid ideig,
mert a tányéromba hajolt egy kötött sapka.
Rám se nézett, úgy kanalazta... pedig akartam.
Én is enni kezdtem... összekoccant a kanalunk.
Akkor már rám nézett, de csak egy pillanatra
- sötétséggel találkozó táguló pupilla -
A pénzem kevés lett volna egy újabb adagra,
így evés közben néztem, hogy mozog a szakálla...
Aztán gyorsítottam, mert éhes voltam... ő is.
Kiürült a tányér. Farkasszemet néztünk. Hosszan.
Kifelé menet egy tányér főzeléket láttam
egy üres asztalnál... az előbb én tettem oda...
Ez a történet nem rólam szólt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hangyasi2014. június 4. 13:13
Belém mart.
Viszem.
palko642014. május 31. 20:05
Kedves Erzsébet!
Érdekes, megkapóan életszagú, elgondolkodtató, hitelesen megírt történet.
nagy odafigyeléssel olvastam, néha azon kaptam magam, hogy én is odahajolok a tányér felé... Szeretettel és barátsággal: Pali
t.buga2014. május 27. 10:07
@lakovics: Köszönöm!
lakovics(szerző)2014. május 26. 12:00
@t.buga A tévében mesélte el valaki , de már legalább 10 éve. Ő egy ismert ember amúgy , és életének egy pénzten időszakáról is beszélt.
t.buga2014. május 26. 11:39
Ismét el kellett olvasnom. Megkérdezhetem, honnan való a történet?
church732014. május 26. 09:12
A mindenit..! Elképesztő súlyos vers! Örülök, hogy olvashattam!
Gratulálok! Zoli/Church
t.buga2014. május 23. 17:30
Zseniális alkotás! Az utolsó sorra pedig nem találok szavakat! Feloldja, megérteti, mesterművé avatja a verset. Őszinte tisztelettel gratulálok!
Kicsikinga2014. május 23. 14:46
Nem könnyű elmenni ettől az asztaltól!
Kicsikinga2014. május 23. 14:46
Az én soraim soha, sehol nem jelentek meg, csak magamnak írtam le.
Kicsikinga2014. május 23. 14:45
Beleborzongtam ebbe a ''párbajba''!
Kanállal az első, vagy utolsó vérig?!
Nem tudom kifejezni csodálatomat, és azt, hogy valamikor, sok évvel ezelőtt írtam egy pár gondolatot, ami kísértetiesen hasonlít,ehhez az általad mesterien megírt helyzethez.
Majd a blogomba egyszer szégyenlősen, de megmutatom azt a fércet!
A Te versed Mestermű!!!!!
Törölt tag2014. május 21. 16:53
Törölt hozzászólás.
jaKovacsRobert2014. május 20. 22:17
Nagyon szépen leírtad, szomorú téma, de megkapó az írásmód.
Szívvel gratulálok.
Róbert.
Bocika2014. május 20. 22:05
Szeretettel és szívvel gratulálok megható szép versedhez!
Júlia
Donkanyar2014. május 20. 21:18
Szép versedhez szívet hagyva gratulálok !
Attila
10082014. május 20. 16:07
Megható, szívszorító!
Gratulálok!
Zsu
csorbimeli2014. május 20. 15:55
Kedves Erzsi! Egyetlen egy gondolatot fűznék a versedhez, mint olvasó: ebéd után olvastam a versedet és rettentően elszégyelltem magam. Én a kényelmes szobában húslevest eszem, majd sertéspörköltet... míg mások egy tányér főzelékért szinte közelharcot vívnak, és az éhségtől józanul, tisztán sem gondolkodnak. Ütősebb, mellbevágóbb már nem is lehetne! Ennek a versnek figyelemfelkeltő plakátokon lenne a helye, és talán akkor sokan elgondolkodnának ezen a társadalmi problémán. Gratulálok versedhez! Üdvözlettel: Melinda
DJ2014. május 20. 15:46
Fantasztikusan jóll írtad meg. Kíváncsian vártam mi lesz a vége...
Nagyszerü lett. Hatott rám elejétöl a végéig.
Gratulálok!
Joli
jocker2014. május 20. 13:11
Egyszerűen nagyszerű! Nagyon megírtad, nagyon átjött, kész pszichológiai tanulmány...
Csak gratulálni tudok eme remekedhez: jocker/Kíber/Feri
B.Sanyi2014. május 20. 12:22
Gratulálok Szívfájdító szép versedhez!
Szeretettel: B Sanyi
roland.v2014. május 20. 12:04
Nagyszerű írás..., csak olvastam és meg sem álltam...!!!
Gratulálok hozzá!
Roland
roland.v2014. május 20. 12:04
Nagyszerű írás..., csak olvastam és meg sem álltam...!!!
Gratulálok hozzá!
Roland
Rika522014. május 20. 10:48
Szemléletes, nagyon szépen megírt vers! Csak elismeréssel gratulálhatok Erzsike! Sok szeretettel Marika
Zsuzsa-Amriswil2014. május 20. 09:57
Kedves Erzsike !
Versedet olvasva feljajdult lelkemben a szociális érzékenység...és valahol a távoli gondolataimban mintha Radnóti is felbukkant volna...
Mindig gyönyörűen írsz.
Zsuzsa
lukacsleopold2014. május 20. 09:48
Ebben a történetben benne van Közép-Kelet-Európa finom, fanyar humora. Sírva vigadunk és vigadva sírunk. Nagyon bírom.
Doli-Erzsi2014. május 20. 09:38
Remekül megírt szívfájdító történet!
Szívvel szeretettel gratulálok!
Erzsi
szalokisanyi12014. május 20. 08:15
Szívet facsaró történet, remek alkotás! Gratulálok!
Őszinte tisztelettel: Sanyi
gypodor2014. május 20. 07:56
Pedig mindannyiunkról szól, a mi mindennapjainkról... és nagyon jó vers!Szívet hagyva olvastalak. Gyuri
geza19472014. május 20. 07:27
Nem csak krumplifőzelék szagú, de nagyon ''életszagú'' is!
Szívvel gratulálok kedves Erzsike!
Szeretettel /Géza/
Dram2014. május 19. 22:07
Mondhatnám, érdekes dolgokat produkál az élet, de sajnos realitása van. Szívvel gratulálok versedhez, érzékenységedhez; András.
pierre2014. május 19. 22:02
Nagyszerű vers! Maga a sokszínű emberi lét egyik árnyalata. Nagyfokú elismeréssel gratulálok:
pierre
donmaci2014. május 19. 21:43
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok! Józsi
azi-gazi-em2014. május 19. 20:42
Tragikomikus végű versed végig fogva tartotta figyelmemet. A cím választás is nagyon találó, a téma pedig érdekes és sajnálatos módon aktuális. Az ember -versedet olvasva, nem tudja sírjon, vagy nevessen. Szeretettel olvastam: Azi
anci-ani2014. május 19. 19:13
Hát ez egy sajnálatos mindennapi helyzet,
remek képekkel írtad meg érdekes versedet!!!
''Kifelé menet egy tányér főzeléket láttam
egy üres asztalnál... az előbb én tettem oda...''
Frappáns befejezés!!!
Erzsikém nagyon érdekes, kissé szomorú történetedhez szívvel szeretettel gratulálok: Anci
Faramir2014. május 19. 19:12
Remek versed tisztelettel olvastam. Szívvel gratulálok!
Üdv: Feri
bereczkif2014. május 19. 19:02
Kedves Erzsike! Remekül megírt történet e versedben ami nagyon jó,
Élmény olvasni verseidet.Gratulálok Őszinte Tisztelettel Szívvel:Ferenc.
fiddler2014. május 19. 18:47
Maga a történet megér egy szívet! A vers pedig szuggesztív! Gratulálok!
Laci
dobosigyorgy2014. május 19. 17:46
Remekül megírtad versedet.Szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri
Törölt tag2014. május 19. 17:44
Törölt hozzászólás.
Gyongy442014. május 19. 16:49
Szörnyű a történet az utolsó két sor olvasása után :(, a szituáció amúgy sem lélekemelő. Ezt leírni lelkierő és bátorság kellett. Mindkettőhöz gratulálok. Szeretettel Gyöngyi
adamne2014. május 19. 16:36
Nagyon jó versedhez szívet hagyok drága Erzsikém. nagyszerűen
írtad meg ezt a történetet.Gratulálok nagy szeretettel,és szívvel.
Ölellek:Manyi
kterezia2014. május 19. 16:35
Ezt a történetet olvastam valahol, nagyon jól megverselted!
barnaby2014. május 19. 16:15
előfordul manapság ez, nem is ritkán...sajnálatos dolog,kicsit tragikomikus életképet festettél napjainkból.Gratulálok szeretettel:B:)
Törölt tag2014. május 19. 16:14
Törölt hozzászólás.
uzelmanjanos9562014. május 19. 16:03
Remek történet ,remek feldolgozás,szívvel gratulálok:János
maxika2014. május 19. 15:48
Mit is írjak....szóval az emberben megáll az ütő!
Ez egy másik oldalad, a realista, bámulatos a hatása!
Albert
1957052520122014. május 19. 15:43
Kedves Erzsi!
Sejtettem, h a történet nem rólad szól, még akkor sem, ha olyan hitelesen írtad. Szinte beleborzongtam, a csattanója pedig fenomenális.
Nagy szívvel gratulálok versedhez , Irén