Bird

Madársorsunk

Egy másik életünkben madarak voltunk,
s a szelek szárnyán keringőzve udvaroltunk.
Én csodáltam íves tested feszességét,
s Te ámulattal nézted repülésem merészségét.

Nászi táncunkat beragyogta a Nap és a Hold,
s ki látott minket, ránk így gondolt:
"Ily szép pár a világon tán még sose volt."
Fészket raktunk közösen egy nagy tölgy tetején,
s neveltünk fiókákat, így bizony, Te meg Én.

Vadsárga szemünkből soha ki nem múlt a fény,
hiába múlt az idő, s jött számolatlanul nyárra tél.
Míg tehettük, szabadon szárnyaltunk Isten kék egén,
s mikor eljött az idő, eggyé simulva hunyt ki szemünkből a fény.

Ám szívünk még most is dobog, az ősi ösztön él,
ez a legszentebb törvény a földkerekén:
Míg világ a világ, az örök szerelemben a TE és az ÉN összeér,
és mindig MI leszünk, egy ragyogó szív két féltekén.