Szerző
Vers

A verset eddig 6640 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. október 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Márton Mónika

Nagyapám emlékére

Nagyapám szemében a néma búcsú,
Eljött az utolsó óra a végső búcsúzás.
Már látom a halált,
itt van közel hozzá és hozzám.

Küzdök, harcolok ellene de értelmetlenül.
Itt van, megfogja csontos két kezével
Nagyapám hideg kis kezét.
Hívja és nagyapám megy, muszáj mennie
Én nem tarthatom vissza Őt.

Sírok, toporzékolok és űzöm a halált,
nem akarom engedni nagyapám
Neki itt a helye velem,
hogy apám helyett, apám legyen.

Szeressen! És Én? Én imádjam Őt,
gondozzam, velem legyen.
...de sajnos a halál erősebb nálam,
Én vézna két karomnál
erősebb csontos két keze.
Így elvitte Őt a nagyapát
és helyette hagyta a fájó magányt.

1997. január 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. október 27. 02:37

Törölt hozzászólás.

nika(szerző)2014. január 19. 22:49

Köszönöm szépen!

jegvirag2011. október 26. 07:12

:( szépet írtál! Ölellek Julcsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom