Szikrák
...az ilyen érzések kusza szálait
nehéz kibontani
nem nyelvtörő, mégis nehéz kimondani...
Szeretlek!
Tekinteted mindene a szememnek
kezed örök bölcsője kezemnek.
Mindenütt Téged látlak, nemhiába...
Senki másnak nincs ilyen-mosolyod
végleg beleégett retinámba.
Azonban...
Úgy érzem árván maradok a vadonban.
Reménytelenség, és a félelem
ez a makacs, rafkós két elem
szép lassan leőrli a büszke remény-várat.
A gondolattól, -hogy nem nekem teremtettek- vagyok gyenge, és fáradt.
Valamelyest vigasztal a tudat,
hogy a szív majd tán megleli az utat.
Hogy egyszer minden negatív gondolat elkorhad,
és velük együtt a két szikla a szívemen
végleg elporlad.
De lehet ha engedem hogy egymást zúzzák szét a sziklák,
tán fellobbantják
a boldogságot a lepattanó szikrák.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
pAnnonymus(szerző)2008. november 4. 10:23
Köszönöm.
Jóleső érzéssel töltenek szavaid. :-)
laczianiko2008. november 3. 22:46
gyönyörű...micsoda eredeti gondolat az utolsó versszak.ha jelenlegi érzésről szól a vers,minden jót kívánok...de amúgy is...
anikó