Vissza a vágyaim közé
Testünkkel felrázni az álló óceán vízét, ennyi volt a cél.
Fantáziavilágban ébredni, tudtad, hogy színek valójában nincsenek is?
De a Nap sugarától felolvad a tört jég, és ami törött, még lehet egész.
Oly magányos dolog az egyedüllét
És a magány nekem fontos, így hát egyedül légy...
Te távol vagy, én kifutok az időből,
Pedig meg kell találjalak, különben megőrülök!
Kezünket nyújtani bármi fele, ami konkrét,
Hajszolni a szerelmet, ha hideg az éj!
Monoton betanult mozdulatok, vagy kaotikus álmok,
Egyensúlyozni a két extremitás közepén,
De az égő fegyver csöve is kihűl, ha pihentetnénk.
Oly magányos dolog az egyedüllét,
És a magány nekem fontos, így hát egyedül légy...
Te még mindig távol vagy, az én időm még mindig kevés.
Nyújtsd kezed felém!!!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
195808082014. május 24. 20:47
Megható versedhez gratulálok.
Üdv Eszter