Célkeresztben
Mikor a 7 főbűnön kívül mást is látsz
Célkeresztbe fújt a rideg szél,
Bátorság is útra kél.
Hol vagy biztos talaj alólam?
Bizonytalan cső durran.
Nevet a tébolyultság magán,
Hiszed, átgázolsz rajtam.
Megállsz és falban létezel már,
Hisz saját szánalmad fáj.
Tébolyultság emészti tested,
Haldokol görnyedt lelked.
Átlépek e lápon, útvesztőn,
Vegyünk magunkon erőt!
Húznál le, emésztenél engem,
De zöldes büszkeségben
Tarka tetterőm nem engedi,
Hogy a te ópiumos
Leheleteddel emberként húzós
Légy! Menekülj, tűnjél el,
Mert az én erkölcsös keresztem
Személyed nem ingatja,
Sőt, sötét sáncod megtagadja
Olykor ars poeticám:
Erőtlennek kezet nyújtsál ám,
Rosszindulat? Kitenni!!!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Mercurius(szerző)2014. május 27. 15:24
@Ibolya.52: köszönöm, Ibi! :-)
Ibolya.522014. május 27. 08:11
Szép versedhez szeretettel gratulálok. Ibi