Bird

Aranyló hópelyhek alatt...

Aranyló hópelyhek a légben,
fekszünk a gázláng melegében,
Te meg Én és a lázongó szerelem,
szemedben olvad fáradt tekintetem.

Feloldoz tenyered áhítata,
csókod a "miatyánk" átirata,
minden esti zsolozsmám lettél,
mióta örömtemplomod papjává tettél.

Gyertyaláng helyett arany hópihék
zárják ránk a fényesség ketrecét,
s Mi, mint önkéntes rabok a vágyban,
öleljük egymást e gyönyörű szabadságban.

Selymes bőröd csillan a hévben,
sikolyod csendül az ablak üvegében,
kotta és a dallam összeér a dalban,
ezt a muzsikát is csak veled hallhattam.

Csendes álomban szabadul a lélek,
a vágy erejében érintelek Téged,
rád simítom az éjszaka fátylát,
szívembe zárom tüzed éltető lángját.