Szerző
Takács Károly

Takács Károly

Életkor: 58 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 139 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. június 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Takács Károly

Varázslat

Álmok prüszkölnek bele a légbe,
ősi ösvényen ember halad,
őrzi még képét a múltnak,
elviszi szívét önmagához.
Valótlant köpköd a jelen,
hívő igét rebeg, teremtése
törpe s rút, megvonaglott benne,
mi elmúlt.
Ősök, kik lebegtek,
a felhőkkel egyek lettek,
belesimultak mindenbe,
valamit tudtak, s folyton
életet leheltek.
Mennyi, mennyi végtelen
sodrásában élhetek,
bebújhatsz a legkisebb jelenbe,
s a távoliba betekintve
a mindenséget ölelheted.
Legkisebbet öleled,
s mint tészta, dagad ki ujjaid közül,
lüktetve pulzál,
felfedezheted önnön valóságod,
s te lehetsz a minden,
s a legkisebb varázsa.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2014. június 12. 17:47

Kedves Károly ez nagyon megfogott, Csodálatos dolgokról írsz nagyon tetszett üdv Mikivbá.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom