Szerző
Tolnai Tamás

Tolnai Tamás

Életkor: 47 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 511 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Tolnai Tamás

Utolsó éjszaka

Csendes téli esték magányában,
szívedbe mar egy zúgó fergeteg,
s kint a csuklyás vár a kaszájával,
várja azt aki némán vele megy.

Talán még nem érted jött, másra vár,
de a füled hall egy néma sikolyt,
meleg szobádban a hideg jár át,
s az arcodra kiül egy furcsa iszony.

Elbújnál előle de nem lehet,
a kasza csöndben a nyakadhoz ér,
érzed lassan neked is menned kell,
s szemeidből kialszik minden fény.

Fáradtnak érzed egész testedet,
a szemeid halkan lezáródnak,
elengeded megfáradt lelkedet,
s az élet manók már nem táncolnak.

Mozdulatlanul fekszel az ágyon,
arcod fehéren fénylik mint a fal,
az udvaron már csörögnek a láncok,
s már tudod, hogy a csuklyás kit akar.

De nem tudhatod, hogy hova mentek,
vihet mennybe vagy a pokolba,
hiába kérdezed úgy sem felel,
titkát az út végéig hordozza.

Nem szól hozzád de nem is haragszik,
csak azért visz el mert ez a dolga,
s út közben ha a lelked gyanakszik,
rá fogsz jönni néhány dologra.

Megérted majd az örök körforgást,
hogy hátad mögött mennyi szép maradt,
és levetkőzöl minden szorongást,
ha eljön az utolsó éjszaka.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom