Szerző

Zádori Bence

Életkor: 23 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 901 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. június 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Zádori Bence

Valami nagyon keserű

Érkező kolóniák
Úszkálnak ereimben.
Félig már ismerem:
Ez egy újabb nyár.
Növekvő bagoly huhog,
Rezonál ablakon át
Be az én kis szobámba.

A friss, mely
Kavalkádja hűsnek,
Verőfénynek.
Egy terciernyi szezon,
Áldás a csemetéknek.
S hogy lábunk már a
Gimnázium küszöbén hezitál,
Fontolgat, lépve lépked,
Helyben marad, rezignál.

Sóhajtok egyet
A klaviatúra felett:
Annyi minden volt rég,
Mely mostanra elveszett.
Nem hoz többé lázba a lángsugarú nyár,
Nem szúrja át kilátásom többé ökörnyál.
Nyom valami. Valami keserű,
Hogy zárt ajtók mögött szabad vagyok,
Mégis társra lelni, ó, jaj, hogy akarok!

Nyár van. Izzadja ki belőlem önmagát.
Elmarasztalja bánatomért hangulatát.
Élre törnek az álommanók,
Elutaznak a hazajárók.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


roland.v2014. június 21. 19:07

Gratulálok szép versedhez!!

Roland

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom