Én...
Voltam, vagyok és leszek,
Elhaladnak mellettem emberek,
Néha látnak sírni, máskor nevetni,
De nem tudják, hogy szeretném a múltat feledni.
Hogy szeretnék egy nap, majd új életet,
Új vágyakat, új reményeket.
Nem kérek mást, csekélység csupán,
Hadd találjon rám, újra a magány.
Hadd sírjak egyedük csendesen,
Zokogva, mint a folyó a hegyeken,
Mint a kisgyerek édesanyja kebelén,
Mint a hernyó a szomorúfűz levelén.
Voltam, vagyok és leszek,
Elhaladnak mellettem emberek,
Azt hiszik ismernek, de tévedés csupán,
Hisz a hernyót sem ismerik a szomorú fűzfán.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!