Szerző

Runous Pertti

Életkor: 25 év
Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 383 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. június 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Runous Pertti

Szeretem a parkot...

Szeretem a parkot,
a parkot, mely olyan verses és kedves nekem,
mint gyermeknek az anyai vágy.
Érzem, ő is úgy szeret,
mint templom a csendet, s csendet a lélek,
mint embert egy park, máshogy nem szerethet.
Kedve van rám, azt hiszem.
Mikor magányos, én mindig meglátogatom,
tudom, sokszor magányos, annyi ott az ember.
Én is vagyok; Ember. Ezért ítélkezem.
Hinned nem kell, csak ne tagadd előttem,
ne tagadd, hogy a természet a leghűbb, -
Ő a leghűbb barát.

Szeretem a parkot,
olyan, mint egy földből faragott oszlop,
mit a kétszínű beton közé még belopott az akarat,
az a magvas, magvas, mély akarat.
Mily szép a szép,
de vén zölddel füstöl nekem,
akár egy kémény a város szívébe igazítva,
hogy e szürkeségbe zölden vérezze ki
gyógyszerét a fáknak.
(Orvosok azok mind, élet-doktorok,
bölcseletük az idő, nem tanult tudomány,
de nincs ellenszer a bokrosodó ember-nyavalyára,
mi családfákkal sorra nő a porból,
és a fák családját küldi le a porba.)

Szeretem a parkot,
csodálom rücskös izmait a hársnak.
Milyen erősen tarthatják a szelet, a Holdat, a tájat,
mert az összes látvány velük ringatózik;
mert száraz-kék tekintetem bárhova is teszem,
a világ a fáktól mindig ölelve van,
s mindig vannak ágak, a szememtől az égig,
melyen pupillámat hintáztatom, ha egy friss kép
belém kapaszkodik.
És milyen mély-erősen tarthatják a földet.
Hogy nem szalad szét gyökereik közül az élet?
Pedig a többi föld,
igen, a többi föld már rég elköltözött,
ott guggolnak mindahányan
a friss sorházak szépen horgolt sövényén túl,
hol a szürke beton rákúszott a házakról
a zöldre-kékre-barnára,
hol nem tartják már fénylő fák
az eget és a földet
a Földdel egyidős, első unióban.

Szeretem a parkot,
zöld hajakkal tündöklő, fésületlen fűszálait,
az apró ceruzasereget.
A nyitott tájnak íródiákjai ők.
A föld könyvébe karcol kérges, nehéz lépteket,
és könnyű árnyú, veréblábú, málló perceket
a Sors, és eltakarja szemünk elől az utcaseprő Idő.
A fűszál gondos, mint a rend;
megteríti és leszedi a feneketlen asztalt,
s közben annyi álmot, keservet és szerelmet vigasztal,
s annyi kisgyerekkel, széppel, titkos fegyverekkel...
játszik a kócos kavicsok között.
Az élet csak részletekben, szálak közt virágzik,
és az emlék mindig megszorul,
fennakad a zöldposztó apró töredékein.
S mint az élet, úgy virágzik az emlék is, töredékesen.
Mert annyi a rend, amennyi szála van.
Így nagy az én Rendem parkja.

Szeretem a parkot,
az élet s a halál apró rebbenéseit,
a fákat, a zöldet, a barnát, az örvénylő csendeket,
a hűs szelek igazát, ha áthajlik az ócskavason, szmogon,
a homokszőke reggelt és a borvörös alkonyt,
feküdve a sima fapadon, vagy hallgatagon ülve.
Nekem a mindegy is szép, csak legyen!
Csak legyen: szaga a hársnak, íze a szélnek,
cirmos sugara a lassú pirkadatnak!
Ha az ágak hideg kései közt
a lég szövete már cserepes;
ha cserepes ajkak keretezik fogsorom késeit;
legyen tél!
De legyen nyár, ezer csókkal szomorú,
és zümmögő és sűrű illatú,
mit jó lesz teríteni régi harcainkra,
ha eljön az idő!
Legyen egy park és benne elég ember,
mert szeretem én a parkot,
és szeretem én az embert,
és az emberek közt magamat is néha.

2014. május

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Runous_Pertti(szerző)2015. február 16. 21:24

@francishsmn:
Én köszönöm, hogy megindított! Nekem öröm látni, hogy mit ér pár szó; hogy azért szép, mert olvasod. =)
Már nem gyakran látogatom a Poet-et, de ,ha még ide is visz néhanap egy ráncos gondolat, a legszebb dolog az, hogy míg én talán már megfeledkezem arról, hogy azért íródott a versem (még ez is) - mint minden költemény -, hogy valakinek, valamikor ''szép''; a legszebb legyen,a papír addig sem felejt, és próbál tündökölni, hátha valakit újra megtalál =)

francishsmn2015. január 3. 11:03

Olyan gyönyörű ez a vers, hogy elállt a szavam!
Őszintén megmondom, hogy ritkán szoktam szeretni és végig olvasni a hosszú verseket, csak ha megfog és végigvezet.. és ez tökéletesen ''letehetetlen'' volt!
Irigylésre méltó képekkel fogalmazol, társítasz, rengeteg szépséget és nem mellékesen bölcs gondolatot írtál meg teljesen egyedi módon... Élvezet volt olvasni, köszönöm! :)
G.

Runous_Pertti(szerző)2014. július 1. 20:01

Köszönöm a lelkesítő szavakat, Klára. Örülök, hogy itt járt és elolvasta versemet!

Sida2014. június 24. 10:25

Elolvastam. Tetszett. Aki 20 évesen így ír, annak érdemes folytatni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom