Bird

Szerettem volna verset írni Neked...

Szerettem volna verset írni Neked,
rímbe szedni ezt a nehéz hetet,
elmondani, hogy él a szeretet,
dalba foglalni fátyolos szemedet.

Szerettem volna verset írni Neked,
hogy szavakba öntsem a csendedet,
elmondani, hogy nem látom fényedet,
ám ettől én meg nem rettenek.

Szerettem volna verset írni Neked,
mondatokkal emelni tiszta létedet,
elmondani, hogy mindenem vagy, ami csak lehet,
s hogy szeretném fogni áldó két kezed.

Szerettem volna verset írni Neked,
mert vágyom Rád, vágyom minden sejtedet,
elmondani, hogy hiányzol, pedig meglehet,
kettőnk közül csak én érzem az őszben a telet.

Szerettem volna verset írni Neked,
szóképekbe varázsolni, hogy lelked kikelet,
elmondani, hogy topog bennem a szeretet,
mert ölelni vágyom kecses testedet.

Szerettem volna verset írni Neked,
hasonlatokba foglalni hűvös tenyered,
elmondani, hogy simításod kegyelet,
s hogy fázom, ha nem vagyok Veled.

Szerettem volna verset írni Neked,
leírni ezerszer: "Te vagy a szeretet!",
elmondani mindenek felett, mindenkinek,
"Oly jó vagy, amilyen csak egy IGAZI lehet!".

Szerettem volna verset írni Neked,
mégis döcögve írom le a rímeket,
ám itt él bennem a kimondott felelet,
szeretném, ha boldog lenne életed.

Szerettem volna verset írni Neked,
mert az vagy, aki vagy, s több már nem lehet,
a csoda vagy, ajándékba kapott amulett,
mely belőled készült és benne ragyog a szeretet.