Szerző
Zsoldos Bence

Zsoldos Bence

Életkor: 27 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 328 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. július 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Zsoldos Bence

Jó éjszakát!

Én: Jó éjszakát!

Gránát robban, és elsüllyed újra egy utca,
És leszek a saját életemnek túsza.
Lelkemet megint a sebek miatt műtik,
Csak az maradhat tiszta, aki számos este fürdik.

De megeshet, hogy holnapra beporosodom,
És csak elmúló ránc leszek a homlokodon.
Hogy megváltozzak, én már letettem róla,
Mert rossz helyre dobott le az az átkozott gólya.

Mintha taposóaknára léptem volna,
Úgy rohad el a homokkövön lépteimnek nyoma.
A háztetőkön részegen fészkel egy galambpár,
Az élet vette el az eszem, nem a közeli konyakbár.

Néha a percek kilátástalan órákba gyűlnek,
És én sem értem, hogy mért van rajtam gyűrű.
Az alvilág elnyelő habjai örök láncaikra fűznek,
Az életnyaláb romlott spenótja mért olyan sűrű.

20 éve, hogy élek éldegélek lassan,
Nincsen befejezve az életképregényed, lefagytam.
Hullajó boldogság, de az Istennek is rossz a humora,
Hogy akkor legyek szomjas, mikor kiürül a csutora.

Na, jó éjszakát, zord világ,
De én is boldogabban bújnék ágyba,
Ha a hibád kijavítanád,
Nem halnék bele a lélekrákba!
Miért van rideg éjszakád, zord világ?
Lassan lelkem is összeborzad,
Ha nagy hibád egyszer helyrehoznád,
Én sem álmodnék rosszat!

Valaki végre, segítség, felvinnék egy eszközt,
De nagy taps annak, aki a kútba ejtett,
Innál te is valamit, és a felhők közt éreznéd magad.

Szabadon ringat az eső, de kár, hogy késő,
Hogy csak most bánom meg a bűneim,
Szenvedve ordítok, nincs a közelben lépcső.
Így kapom a sorstól vissza
A gyermekként megkarcolt tükreim.

A szomorúság pálmafája, a nyomorúság ágymagánya
Ugyanolyan hatást kelt reggelente,
Mintha untatna a szivárvány szép árnyvarázsa,
Így nem olyan nagy erő a naplemente.

Fejem kidugva a vonaton hazafelé,
Hogy legyen egy kis boldogságom visszafelé,
Fellegi nektárcsókja borostyán fényében,
Pohár szélén koccan nyelvem,
De valami oly savanyú és kellemetlen.

Gránátalma robban fel a kezemben,
Miért vannak még háborúk?
A harc miért olyan érzéketlen?
Miért nem ér véget a vándorút?

Persze én sem születtem szegénynek,
De tudom, mi a szegénység,
Hogy mi a bánat, mi a halál,
És az mennyeket karoló képtelenség.

Na, jó éjszakát, zord világ,
De én is boldogabban bújnék ágyba,
Ha a hibád kijavítanád,
Nem halnék bele a lélekrákba!
Miért van rideg éjszakád, zord világ?
Lassan lelkem is összeborzad,
Ha nagy hibád egyszer helyrehoznád,
Én sem álmodnék rosszat!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Gmeindlmargitka2014. július 2. 23:06

''Ha nagy hibád egyszer helyrehoznád,
Én sem álmodnék rosszat!''
Ha nem is fiatalos éleslátással,de én is megfogalmaztam valami hasonlót! Örömmel olvastam !
További sok sikert és teljesüljenek álmaid....Margó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom