Szerző
Vers

A verset eddig 496 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Sütő Barnabás

A kor meséje

Szonettkoszorú

1.

Elmúlik végleg egyszer ez a kor,
s mint rossz tanú a főtárgyalás napján,
ki álszöveget gyorsan bemagol,
és mégis mindent összevissza zagyvál,
úgy vall sután tankönyvekben magáról,
s próbálja festeni a színtelent.
Majd szépeket mesél a vén Dunáról,
és mosolyogva hangosan mereng.
De tudom jól, hogy hazug lesz a szó;
nekik színesre festik át a képet.
Igaznak mondják, ami nem való,
S ők elhiszik, mert bárhogyan is élnek,

az életünk, a sohasem marasztalt,
történelem lesz, mit tanítanak majd...

2.

Történelem lesz, mit tanítanak majd,
és a diákok hallgatják a szót.
De félek, hogy mint az olvadt aszfalt,
süllyed s elnyeli az igaz valót.
Ezért leírom, mert most benne élek,
és megpróbálom elmondani azt,
hogy miért lettek hazugok a fények,
és mért kéne kigyomlálni a gazt.
Remélem, nem lesz hiábavaló,
s megérti majd az is, ki jobbra termett,
mert jók között én nem leszek csaló;
nem bélelem ki bársonnyal a vermet.

Versem erősen, tisztán zakatol, s
értő agyakba némán behatol...

3.

Értő agyakba némán behatol,
még hogyha fáj is néha az igazság,
s a média egész másról papol,
nem lesz az más, mint tudatos ravaszság.
Csak porhintés az emberek szemébe,
mert álnokul árulták e hazát,
s hiába folyt az ősök áldott vére,
nem érdekelt az senkit odaát.
Az új adók, mind kínozták a népet,
de mégis volt, ki hízott általa;
szép színes filmkockákból festve képet,
mindig a gazdagnak volt igaza.

Idegen pénz terítette az asztalt.
Megérti majd, ki már sokat tapasztalt...

4.

Megérti majd, ki már sokat tapasztalt,
mert tudom, hogy lesznek még e honban,
kiknek fülében megmaradt a rakpart,
és szívük az alsó kövén dobban,
hol megírta nagy versét a költő.
A magyarokhoz szólt Ő, nem a mához,
hangja bölcs volt, és mégis dübörgő,
nem hasonlított semmilyen imához,
de benne volt a figyelmeztetés,
hogy építsük, s ne romboljuk ezt a hont,
"ez a mi munkánk és nem is kevés",
és ezzel szívünkbe új reményt adott.

Hát, ki nem dobta még el a reményt,
rögtön felfogja, mint egy rossz mesét...

5.

Rögtön felfogja, mint egy rossz mesét,
és átlátja, hogy mit hoztak a bankok.
Mert bolond az, ki holnap is remél,
amikor emelik a svájci frankot.
S ha nem törlesztesz, utcára kerülsz.
Kimondva rád, akár egy végítélet,
A BAR-listával rögtön szembesülsz,
mert a jó bankod nem hiteget téged.
Így, ha van munkád és egészséged is,
dolgozz nekik, amíg belegebedsz,
és hogyha hozzád a szegénység benyit;
fel se vedd, csak örülj hogy fizethetsz.

Mint a vak jós, ki látatlanba jósol,
úgy nézi majd a gondot az utókor.

6.

Úgy nézi majd a gondot az utókor;
Milyen jó volt a demokrácia.
S mint szép leány, mikor füledbe csókol,
úgy érzed, hogy nem feleded soha.
Pedig ha láttad volna, hogy fejik,
és hogy ámítják szüntelen a népet;
azt csapják be, ki nekik dolgozik,
és azt, ki még egy kis segélyt sem kérhet.
Mert dolgozol, nem vagy rá jogosult.
Ezért még arra sem lesz soha pénzed,
hogy rendelj magadnak egy koszorút
előre, ha majd véget ér a léted.

Sorsodnak fiaid isszák a levét;
Ha felgyülemlik benne a szemét...

7.

Ha felgyülemlik benne a szemét,
próbálkozol a felszínén lebegni.
De mivel sosem vagy elég kemény,
lehúz a súly, és nem marad szemernyi
remény sem, mely újra talpra állít.
És gyűlnek a befizetetlen számlák,
s ha egy kis időt nyersz, az se` számít,
mert életedet hazugságok rágják.
Hinnél a szónak, nem lesz már emelés.
Megnyugtatnak, hogy nem drágul a gáz,
majd jön a hír; tán ez mégis belefér;
a kormány mindent jól megmagyaráz.

Kevés a bőr, mit lehúzott a jókról.
Hát kíváncsian újra belekóstol...

8.

Hát kíváncsian újra belekóstol;
megméretteti a nép türelmét,
s az nem mondja, hogy elég már a szóból,
azt hiszi, hogy mindig lesz oly elmés,
hogy lel a nagykapun egy kiskaput.
És azon keresztül, még ha csalva is,
a gúzskötél tán egy kicsit lazul,
ám nem veszi észre, hogy az is hamis.
És aki mindig verítékes arccal
próbál jó lenni, sok csaló között,
majd rádöbben, hogy akárhogy is talpal,
az életére csak a sár fröcsög.

Feladja lassan, elernyedt testtel.
És nem érti mért szegényedett el...

9.

És nem érti mért szegényedett el,
amikor napestig húzza az igát.
Minden reggel, ha fáradtan felkel,
csak arra gondol, vajon ma mit csinál
ott "fenn a házban" a sok kiválasztott;
milyen törvényt talál ki újra itt?
S az ország, mely eddig csak fejet hajtott,
még meddig tűri, tovább ezt a kínt?
És este ha megrogyva hazatér,
annak is örül, ha nem történt semmi.
Mert minden nap új harc a másnapért,
és talán holnap is lesz majd mit enni.

S felfogja, hogy megrokkan e hazában
szép nemzetünk, a túl nagy gazdagságban...

10.

Szép nemzetünk a túl nagy gazdagságban
csak vegetál, és naphosszat szorong.
Falun, városban, üzemben vagy gyárban,
a bús remény már elvétve bolyong.
Csak aki "fent" van, annak jut remény.
Akinek svájci bankban van a pénze.
Mert gazdag van csak, és nagyon szegény,
a középosztálynak már nincs reménye.
S aki szegény, még örülhet, ha futja
hó végén kenyérre a családnak,
még van fedél feje felett, s ha tudja
fizeti a rezsit és nem lázad.

Kérdezné, de megszólalni nem mer;
Miért lett hajléktalan sok ember...

11.

Miért lett hajléktalan sok ember,
amikor minden polgárnak van joga
méltó élethez, s bármit hoz a rendszer,
legyen munkája, és legyen otthona!?
Ehelyett sorban fekszenek az utcán.
Aluljárókban vagy a híd alatt.
Kenyér után, sok, a kukákban turkál,
s a csillagos ég alatt alszanak.
És nem csak az kerül az utcaszélre,
ki lustán csak hátrafelé tolat,
de az is, kinek nem volt elég pénze,
hogy kifizesse a kamatokat...

És hogy miért? - nem ad választ az állam;
Csak meditál és elmereng magában...

12.

Csak meditál és elmereng magában,
asztalnál ülve este a család.
Keserű falat csúszik le a szájban;
száraz kenyér... míg más kolbászt zabál.
De holnapra talán már ez se` lesz,
ha a családfő reggel nem kap munkát.
Már napok óta talpal és keres,
hogy mi lesz másnap, azt sohasem tudják.
Bús bizonytalanságban tengetik
kis életük sok ezren itt e honban.
Vannak akik a csodát kergetik,
míg boldogságuk egyszer kettéroppan.

Van olyan, ki a végsőkig dacol.
Majd rá legyint; ez féregrágta kor.

13.

Majd rá legyint; ez féregrágta kor.
Kívülről nézve tán szépet mutat még,
de ha valaki mélyére hatol,
oda ahová nem süt be a napfény,
nem lát az mást, csak csüggedt arcokat.
Illúzió nélküli sorsok útján
az életerő lassan lelohad,
és porszem lesz, mit elsodor a hullám.
Ahol remény nélküli életekből
falat lehet rakni jó magasra.
Csak félő, hogyha túl magas, majd eldől,
s nem tud menni sehová panaszra,

csak csendesen a lelkedbe hatol.
Ha kérdezik, akkor sem válaszol...

14.

Ha kérdezik, akkor sem válaszol,
mert nehéz azt elmondani szavakkal,
mi lelkünkből egy szikrát elrabol,
ezért csak állunk dacolva, haraggal,
és nézzük, hogyan adják el honunk
a képmutató, kapzsi, gaz kufárok.
Nem elég erős hozzá még karunk,
így nem fog rajtuk ősi magyar átok.
Hát véget vetek ennek a beszédnek,
tanuljon belőle, akit illet;
majd hogyha egyszer nem lesz önös érdek,
csak EMBER, aki igazságot hirdet,

és áldott népünk szép új dalt dalol;
Elmúlik végleg egyszer ez a kor...

Mesterszonett

Elmúlik végleg egyszer ez a kor.
Történelem lesz, mit tanítanak majd.
Értő agyakba némán behatol.
Megérti majd, ki már sokat tapasztalt.
Rögtön felfogja, mint egy rossz mesét;
Úgy nézi majd a gondot az utókor.
Ha felgyülemlik benne a szemét,
hát kíváncsian újra belekóstol.
És nem érti, mért szegényedett el
szép nemzetünk a túl nagy gazdagságban,
miért lett hajléktalan sok ember,
csak meditál és elmereng magában.

Majd rá legyint; ez féregrágta kor;
Ha kérdezik, akkor sem válaszol...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12014. július 8. 10:42

Az előttem szólók már mindent elmondtak.

Gratulálok! Sanyi

Braunel(szerző)2014. július 6. 07:26

@PiszarEva:
Köszönöm kedves Éva!
Örülök, hogy te is itt voltál:)

Braunel(szerző)2014. július 6. 07:15

@M.Laurens:
Köszönöm kedves Miklós, hogy te is itt jártál. Nagyon örülök a szavaidnak, mivel sokra tartom a költészetedet. Egy másik oldalra is (ahol te is jelen vagy) feltettem ezt a koszorút, de ott nem kommentáltad. Sőt; ketten szóltak csak hozzá, azután elfelejtődött. Vajon miért? Megmondom őszintén; vártam ott a reakciódat, mert mint már mondtam sokra tartalak. Nem tudtam, hogy itt is jelen vagy. De mindenképp örülök neki, hogy felfigyeltél a versemre.

Barátsággal: Barna

PiszarEva2014. július 5. 15:23

Nagyon igazad van. Félő amit látunk tapasztaltan.Nincs és nem is lesz válasz. Gratulálok hatalmas alkotásodhoz! Éva

M.Laurens2014. július 5. 14:44

Nagy és nagyszerű munka, melynek a mondanivalója is örök. Nagy tisztelettel és örömmel olvastam remekedet, hisz magam is hasonlóképp gondolkodtam amikor megírtam a saját szonettkoszorúmat, még 2013-ban. (http://www.poet.hu/vers/117980)
Őszintén és tiszta szívvel gratulálok munkádhoz, kedves szerzőtárs!
/ Miklós /

Ahita2014. július 5. 11:06

@Braunel: Én is kimondtam. Talán nyersebben, talán direktebben. Lassan egy hónapja vár bebocsátásra utolsó versem. Még reménykedem egy egészen kicsit. Nem ez lett volna az első, itt már átment téma, ezért gondoltam egy nagyot. De lehet túl nagyot gondoltam. Ezért is örültem, hogy rátaláltam nagy ívű, mély lélegzetű versedre.
Üdvözöllek Éva

Braunel(szerző)2014. július 5. 09:10

@Ahita:
Köszönöm szépen kedves Éva!
Örülök, hogy te is így érzed. És nagyon igazad van. Ki kell mondani.
Nem egyszer. Többször.

Barátsággal: Barna

Braunel(szerző)2014. július 5. 09:05

@fabijoe:
Kedves Joe!

Nem most ismertél meg. És ezt a verset sem.
Tudhatod, hogy én mindig őszinte voltam. És igen, ezen én is csodálkoztam, hogy átment... Habár elég soká várakozott...
Úgy látszik bátrabb lett ez az oldal. És ennek csak örülni tudok. Meg annak is, hogy Te is újra olvastad.

Köszönöm, hogy itt jártál.
Barátsággal: Barna

Braunel(szerző)2014. július 5. 08:56

@19580808:
Kedves Brigitta!
Nagyon örülök, hogy itt jártál nálam. Lehet, hogy csak jártatom a számat, de még mindig bennem él egy szebb, jobb jövő reménye.
Egyébként a Te versed olvasása után bátorkodtam elküldeni ide ezt a koszorút...
Köszönöm elismerő szavaidat.

Őszinte barátsággal: Barna

Braunel(szerző)2014. július 5. 08:50

@19580808:
Köszönöm kedves Eszter, hogy itt jártál, és elolvastad... Ez nem egy most született versem. Pár portálon, amiket látogatok már rég fent van. és a saját blogomban is: http://braunel.blogspot.hu/

Üdv.: Barna

Ahita2014. július 4. 18:50

A XXI. századi Tiborc panasza!!!
Kedves Barnabás!
Ez az a téma, melyből végtelen számú szonett, és végtelen hosszú mesterszonett születhetett volna.
Tiszta, világos vádbeszéd! és szomorú, de minden sora igaz. Ám nyiladoznak az elmék, már legalább fogalmazódnak a kérdések, duzzog, végre dacol, már talán küzdeni is mer, ha ma még tán csak szavakkal, a rútúl, évezredek óta hazugsággal, csalárdsággal, szemfényvesztéssel lezárt palackból kiszabaduló gondolat erejével.
Írnunk kell, beszélnünk kell, mondani kell, sokszor. Nem mindig igaz a ''sok beszédnek sok az alja'', mi ezzel tudunk, ezzel is tudunk ébreszteni. Ahogy Te is tetted kedves Barnabás.
Szívvel, szeretettel gratulálok versedhez Éva

fabijoe2014. július 4. 18:44

Valóban meglepő egy kissé, hogy komoly társadalmi mondanivalójú vers is átment a rostán. (rálegyint...)
Koszorúra nem lesz pénzed ellenben eltemetheted magadat. Már van rá jogszabály.
'' minden polgárnak van joga
méltó élethez, s bármit hoz a rendszer,
legyen munkája, és legyen otthona!?'' Ez tévedés: ez nincs benne az Alaptörvényben (az Alkotmányban valaha volt): csak annyit ír róla, hogy törekszik az állam (hogyan?) arra, hogy aki akar, dolgozhasson.
De ez csakis szőrszálhasogatás, amiért elnézést kérek. A vers (koszorú) nagyon jó.

Törölt tag2014. július 4. 15:38

Törölt hozzászólás.

195808082014. július 4. 14:54

No komentár jól meg írt sorok.
Üdv Eszter
Szív is járérte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom