Szerző
Lazar Evelin

Lazar Evelin

Életkor: 28 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 550 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Lazar Evelin

Végzetes fájdalom

Minden szava tűzgolyó szívemen,
Pillantása tövisként él bennem.
Némán áll előttem, tán nincsen már...
Elveszett a remény, elmúlt a szép nyár.

Visszhangzik a tér, de csak távoli zaj,
Engem már nem zavar, a bánatos moraj.
Állok, állok és hiába várom,
Bárhogy is fáj, többé már nem látom.

Egy szó volt a búcsú, egy szó, mely fáj,
Elvették tőlem, éltemből kiszaggatták.
Utolsó szava az volt, hogy SZERETLEK!
Gyere vissza hozzám, ne menj el kedvesem!

Szörnyű az élet, fullánkját hirtelen döfi,
Jön a végzet; nem vár, mindjárt el is viszi.
Egy utolsó óra... mit kérni akartam,
De az élet ilyen, fáj, de hajthatatlan!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom