Elveszve
Ki lesz vajon, kinek arany torka
Zengi majd a szirének dalát,
Hogy általa sejlőn átragyogja
Az örök sötét, bús éjszakát?
Tűnődik tán ő is azon, én ki vagyok?
Vágyja-e, kiben örömét leli,
Hogy végre véle álmodjon nagyot,
És csak szüntelenül őt keresi?
Hogy lesz szebb a holnap a tegnapnál?
Mi az, mi engedi a reményt?
Mi az, mi folyton folyvást megsajnál,
És erőssé teszi az egyént?
Kérlek térj vissza, s mutasd meg utam!
Mutasd, kiben szerelmem lelem!
Mert lelkem lassan a mélybe zuhan,
És egy holt leszek, csak elevenen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kicsikinga2014. július 28. 16:28
Jó a versed!
Alatramiothas(szerző)2014. július 28. 16:12
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat :)
giziszalay2014. július 28. 15:23
Már az első versszak megfogott, ilyen gondolatokkal nem lehet elveszni!
Gratulálok: Gizi
embererika2014. július 28. 10:02
''Kérlek térj vissza,s mutasd meg utam!
Mutasd,kiben szerelmem lelem!
Mert lelkem lassan a mélybe zuhan,
És egy holt leszek, csak elevenen.''
Szívem hagyom versednél!
Erika
Vargazlajos2014. július 28. 09:46
A remény él, soha nem hal meg, elveszett senki nem lehet, van magaslat, oda tartunk!
Versedet szívvel olvastam.
VZL
katagne2014. július 28. 09:31
Figyelőmbe vettelek. :)
katagne2014. július 28. 09:31
Hú! Ez nagyon tetszett. Szivvel gratulálok csoda szép versedhez. Kata