Szerző

Átyim Lászlóné

Életkor: 52 év
Népszerűség: 171 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 356 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. július 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (20)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Átyim Lászlóné

Mezítlábas aratás

Kint a tarlós földön,
Szénát rak a gazda.
Tarló szúrja talpát,
De őt nem zavarja.

Edzett már a két lába,
Fájdalmat nem érez,
Hisz gyermekkorától
Tarlóföldet érez.

Nem hordott ő lábbelit,
Oly szegény volt régen,
Tarlóföldön mezítláb,
Fájdalmat nem érzett.

De mára már van neki,
Egy pár új cipője,
De azt ő nem hordja
Ki a tarlóföldre.

Inkább mezítláb jár,
Nem kerül semmibe,
Új marad a pár cipő,
S az ő talpa erősebb.

Megmarad az új cipő,
A fiának emlékbe,
Hogy mily kemény volt apja,
Mezítláb a tarlós földeken.

2014. július 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


roland.v2014. augusztus 5. 19:25

Nagyon mély vers!!
Szívvel gratulálok!

Roland

Izabella342014. augusztus 4. 20:19

Megható, csodás hangulatú vers! Szeretettel, szívből gratulálok! Iza

palko642014. augusztus 2. 19:58

Kedves Gyöngyi!
Láttató képek, elszoruló torok, mégis erővel teli sorok.
Magyar rögvalóság. Anno 19...., és akár napjainkban is, ha tarló nélkül is...
Szeretettel olvastalak: Pali

rapista2014. augusztus 2. 04:06

:) jó ötlet!

t.buga2014. augusztus 1. 14:14

Kemény idők voltak. Versed szép emléket állít a gépkorszak előtti munkásoknak.
Tisztelettel, és szívvel gratulálok!

Kornelia782014. augusztus 1. 09:45

Bizony így lehetett akkoriban! Gratulálok szép versedhez!

gypodor2014. augusztus 1. 08:29

Régi emlékek..Istenem- de szép volt, még mezítlábasan is! Szívet hagyva olvastalak. Gyuri

B.Sanyi2014. augusztus 1. 04:40

Gratulálok szeretettel!

Üdv: B Sanyi

Törölt tag2014. július 31. 21:32

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. július 31. 21:24

Törölt hozzászólás.

Ibolya.522014. július 31. 19:53

Szeretettel gratulálok. Ibi

Eddi2014. július 31. 19:14

Kedves Gyöngyi. Gyermekkorom egy-egy napját idézted fel! A tarlóra kihajtottuk a disznókat az elhullatott szemeket ették fel, és valóban mi is minden esetben mezítláb voltunk. Ismerem az érzést! Kellemetlen tudott lenni. Nagyon megható versedhez, szívvel gratulálok. Eddi.

adamne2014. július 31. 17:44

Nagyon hitelesen írtad le a régi világ szegénységét kedves
Gyöngyikém. Gratulálok versedhez szívet hagyva: Manyi

jocker2014. július 31. 17:04

Igen régen ilyen volt a szegénység, ma meg, akinek nincs terepjárója, az már szegény...
Köszönöm, hogy olvashattam és gratulálok: jocker/Kíber/Feri

Golo2014. július 31. 17:02

Szeretettel gratulálok versedhez: Radmila

molnarne2014. július 31. 15:19

Remek versedhez, szívvel gratulálok:ICA

Gyongyike672014. július 31. 14:32

Csodás és a dallama, ritmusa megfogó! Szeretettel, szivvel...Júlia

deakeva2014. július 31. 14:02

Fájó, de szép emlékek. Bölcseleted példaértékű. Szeretettel. Éva

Mirana2014. július 31. 13:54

Valahogy nemcsak a mezítlábas világ jutott eszembe.Szenvedés nélkül gratulálok:Margó

dobosigyorgy2014. július 31. 13:47

Szívvel gratulálok szépen megírt versedhez.Nem fájt neki,mert tudta,hogy kell lépni a tarlón.
Sok szeretettel és baráti öleléssel:-Gyuri

meszaroslajos602014. július 31. 13:38

Versed gyerek koromat idézi, jó volt nosztalgiázni, mi is mezítláb szaladgáltunk tavasztól őszig.Szívvel gratulálok, Lajos.

szalokisanyi12014. július 31. 13:24

Rég volt, így volt. Remek vers! Gratulálok!

Tisztelettel: Sanyi

anci-ani2014. július 31. 13:22

Kedves Gyöngyi!
Ez mindennapi kép régről és most is, hogy a tarlón mezítlábasan fut a gyermek libát, disznót őrizve....,
vagy a munkás paraszt ember nehéz munkáját végezve...
Remek versedhez gratulálok őszinte szívvel: Anci

maxika2014. július 31. 12:39

Egy kor, egy vers, és minden együtt van!
Albert

Vargazlajos2014. július 31. 12:16

Ezek a versszerű szakaszok a legszebbek, nincs rím, minek is ilyen mély mondanivalóhoz!
''Inkább mezítláb jár,
Nem kerül semmibe,
Új marad a pár cipő,
S az ő talpa erősebb.

Megmarad az új cipő,
A fiának emlékbe,
Hogy mily kemény volt apja,
Mezítláb a tarlós földeken.''

Szívvel olvastam.
VZL

dr.vegha2014. július 31. 11:59

Eszembe jutottak a papírtalpas csizmák, a szekrényben őrzött egy váltás ingek, a talált megkeményedett, penészes sajtok, meg minden ami a szegénységet jellemezte és jellemzi most is. Gondolatokat ébresztett a versed, de ez is volt a cél. Szívvel, Attila

uzelmanjanos9562014. július 31. 11:54

Szép soraidat örömmel olvastam, vissza emlékeztem gyerekkoromra mi is menyi nyarat jártunk végig mezítláb. Őszre olyan kemény volt a talpunk mint a beton,szívvel gratulálok:János

kicsikincsem2014. július 31. 11:45

Tökéletes vers! Üdv: Icus

Kicsikinga2014. július 31. 11:30

Megható, és nagyon hiteles, a versed!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom