Csík Ferenc

Az Egri Rehabilitációs Osztályon

Az Egri Rehabilitációs Osztályon,
Bőröm miatt szerencsétlen,
Testem lelkem szolgája.
Háborgó vággyal,
Könnyeim áradatában
Vergődik szívszerelmem vérhabján.

Keserű gyötrelmek között élünk
Harminchét éve már.
Ittam mérgezett poharad!
S hűtlenséged tagadod.

Dacolva tagadsz.
Tetted világosabb,
Mint a kristálykoponya,
Csókod kitoloncolt, mostoha.

Huszonegyedik század Rehabilitációs Osztályán,
Álmodik a szívem fájdalmai oltárán.
Nyolcgrammnyi életem adtam oda néked,
Tékozlón rabul ejtetted szívem.

Most még érzem szerelmünk bódító illatát,
Gyöngéd, megsebzett fájó boldogságát.
Fénylő csillagunk beárnyékolta a
Múlt lidérc-fátyla.

Mérgezett lelkem őrzi hűtlenséged titkát,
Szerelmed tisztulása, bűnöd halálos csírája
Mérgezi lelkem.
Kiégett pusztákon égek halálra,
Védőőrizeted ózonrétegén száll tova,
S nevemet hordja holt lován.

Csók, vágytüzek éjszakáján,
Sátán száll fényes, fekete szárnyán.
Szerelmünk letűnő vágyban,
Élünk a kamuszerelem becstelen vágyában.

Elhidegült szerelmünk kihűlt gyep,
Egy kihűlt sivár tájban.
Forró, meleg nyárban elkerül az álom,
Kialudt csillagunkat kémleli a távol.
Kristály tűzzománc járja románcunk haláltáncát.

Kinek termése kebled gyümölcse?
Elveszett időkben hamuvá égtek csókjaink,
Míg a Rehabilitációs Osztályon fekszem,
Kábult, borostyán lázban kereslek,
Szerelmünk köztáncán mellőled végleg elveszek.