Szerző
Vers

A verset eddig 350 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. augusztus 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Hosszú L. Andrásné

A régi ház

Gondoltam, megkeresem a régi házat,
Hol reggelenként rigó füttyentett hármat,
Ahol a kanász úgy csattogtatta ostorát,
Hogy felverte vele az út porát.
Hol kakasszóra hasadt a rózsás hajnal,
Hol a szegény emberek megbirkóztak minden bajjal.
Az a ház nem volt flancos palota,
Egyszerű embereknek volt szerény otthona.
Hatalmas almafa az udvaron, -
Még egyszer látni akarom!
Messze van, - hogy jutok most oda?
Valaki egyszer azt mondta, -
Nincs lehetetlen, ha az ember akar,
Mindenhova eljuthat hamar.
Gondolatban már ott is vagyok,
A tisztaszoba fala hófehéren ragyog.
Konyhában a sparhelt mellett áll nagyanyám,
Jobb lenne, ha most békén hagynám,
De nem tehetem, - az időt kergetem,
Tovább, tovább, látni volna jó,
Milyenre sikerült a kenyér cipó?
Egyik kezéből a másikba dobja,
Hogy a melegét oldja.
Aztán, - asztalra kerül a fazék is.
Szemével int, - üljek le én is.
Kis tál kerül elő, s azon nyomban,
A cipók is ott sorakoznak halomban.
Bableves! - A kedvencemet főzte,
Beleszagolok a fazékból kiszálló gőzbe.
A régi illatot keresem, nagymama csendben áll mellettem.
Nem szól semmit, hisz ő már nincsen,
Ez az emlék az én régi kincsem.
Nincs már a ház sehol,
Valahol egy kutya csahol.
Távolról harangszó hallik,
Itt már csak emlék lakik.
Rigó még füttyent hármat,
De a füttyében ott van a bánat.
Múlttá vált a régi minden,
A mese is, miben hittem,
A hajnal most is rózsásan hasad,
Az idő kereke egyre gyorsabban halad.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


hova(szerző)2015. január 20. 17:04

Köszönöm a figyelmet.
Szeretettel üdv:hova

adamne2014. augusztus 10. 16:05

Szívemig ért a versed. Gratulálok emlékező szép alkotásodhoz
szívet hagyva: Manyi

Kicsikinga2014. augusztus 10. 11:07

Megkönnyeztem, nem is kicsit.

kterezia2014. augusztus 10. 10:49

Lélekre ható, szép emlékezés.

Vargazlajos2014. augusztus 10. 09:34

A gondolatnál semmi nincs erősebb! Az emlékek belőlük táplálkoznak örökkön örökké!
Nagy szívvel olvastam versedet!
VZL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom