Szerző
Gligorics Teru

Gligorics Teru

Életkor: 69 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 274 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. augusztus 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Gligorics Teru

Már nem akarok...

Én már nem akarok Himaláját mászni,
sem új rügyeket látni a cseresznyefán,
már többé nem fakadok könnyre, ha vidám
gyereksereg a ligetben játszik, és nem
érzem azt, ami történt, csak az én hibám.
S madár ha dalolna öreg körtefámon,
ó, ne kérje tőlem soha senki számon
azt a néhány fénylő csillagot szememben,
ott pihegsz, ott élsz még most is édenemben...

Én már nem akarom más csatáját vívni,
sem siratni többé el nem csókolt csókod,
ritmust ha játszana madárdal vagy virág,
lefojtanám, mint egy unott metronómot,
s ha netán mégis felébredne bennem a
dal, mely vérem issza, mégis mindig zengem,
lecsukom majd szemem, s repülök a szárnyán,
szemfedőt veszek elherdált lelkem árán.

Úgy csüngök a léten, mint
lopótök a szárán...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2014. december 16. 09:16

Szívvel gratulálok versedhez!
Icus

kterezia2014. augusztus 18. 09:22

Tetszik a befejező hasonlat. Ez a küldetésünk: belesimulni a létünkkel a természetbe, életbe.

kistenkes2014. augusztus 16. 04:43

Nagyon szép vers, bár talán indokolatlanul ború Szívvel gratulálok, és figyelőmbe tesztlek Frici

Kicsikinga2014. augusztus 15. 11:12

Remélem, hogy írni majd még ''akarsz'', ugyanis nagyon tetszett a versed!

adamne2014. augusztus 14. 15:40

Nagyon tetszik a versed,de az utolsó két sor - számomra -
érthetetlen. Szívvel gratulálok kedves Teru. Üdvözöllek: Manyi

Vargazlajos2014. augusztus 14. 10:44

Dehogynem akarunk még új rügyeket látni a fákon. Most volt egy hangulat, megírtad a léted csüngését. Majd újra jön tavasz!
Szívvel olvastam. VZL

19702014. augusztus 14. 08:23

A ''már nem akarok'' megtagadásaival szemben ott a befejező két sor, legalábbis az én olvasatomban. A lopótökből még annyi minden lehetséges, értő kéz, akár hangszert is ''varázsolhat'' belőle. Így lehetne ez valaminek a lezárása és egyben a várakozás, a kivárás ideje is, míg a mesterember megérkezik.
Én ezt láttam bele.:-)
Nagyon tetszik a versed!

kodrane2014. augusztus 14. 06:18

Nagyon találó ez a lopótök hasonlat! Szerintem azt jelenti, hogy üresen, mert a lopótöknek alig van magja. Az pedig kitűnik a versből, hogy értelmetlen az élet. Néha így látjuk, aztán ráébredünk, hogy mégsem szabad feladni! Nagyra becsülöm versedet, és szívem hagyom!

Teru(szerző)2014. augusztus 13. 23:51

Klárikám, a lopótök olyan nem kivánat valami, legalább is az én könyvemben. Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást,
Teru

Sida2014. augusztus 13. 23:26

Nagyon szép sorok, csak az utolsó 2 sor döbbentett meg. Mintha nem tartozna az előző gondolatsorhoz. Igaz, még soha nem ültettem lopótököt ezért ilyen nagy talány számomra. Talán nem tévedek, ha arra gondolok, hogy a kilátástalan hangulatot akarod öniróniával oldani...
Szívvel köszöntlek. Si

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom