Hol van hely számomra?
Hol van hely számomra,
Ahol nem fűt a magány mámora?
Ahol elfogadnak annak, ki vagyok,
Még ha magam után ürességet is hagyok.
Ahol meghallják hangtalan ordításom,
Kínzón fájó sóvárgásom s az utolsó, az egyetlen kívánságom.
Embertömeg közepén állva,
Magához szólít a Magány hívása,
Forró nyár közepette a zord Tél borzongása.
A létezés határán bóklászva,
Félve nézek a sétáló párokra,
A lassan tovatűnő városra.
És megkérdem tőlük:
Hol van hely számomra?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lakovics2014. augusztus 15. 13:55
Ahol szeretnek és ahol Te is tudsz szeretni, ott a helyed!
Erzsi
magyardavid(szerző)2014. augusztus 15. 13:41
Köszönöm!
Vargazlajos2014. augusztus 15. 10:17
Mindenkinek megvan a helye. Itt vagyunk. Itt van a hely. Itt vagy!
Ennek a századnak az eleje felvet ilyen kérdéseket a fiatalokban.
Szívvel olvastam.
VZL
magyardavid(szerző)2014. augusztus 14. 21:52
Köszönöm!
Ajnique2014. augusztus 14. 21:22
Lehet, hogy a XXI. század fiataljainak hangtalan ordítását fogalmaztad meg!? Gratulálok a versedhez!
Péter Hajni