Szerző

Windisch József

Életkor: 42 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 806 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. augusztus 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Windisch József

Virágszirmok, nézőpontok

Szeret,
Nem szeret,
Szeret,
Nem szeret,
Szeret,
Szeretem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


wjozsi(szerző)2014. szeptember 14. 17:18

Szeretek szóvirágok (amik amúgy nem feltétlen rosszak) helyett trükkös megfogalmazással, rafinált összetett mondatokkal, szokatlan fordulatokkal operálni. Az építészetből kölcsönzött és persze kifordított kifejezéssel élve ezt ''játszóbetonnak'' hívom. Éppen ezért az én műfajom inkább a rövid novella, csak néha pottyan ki egy-egy vers. Aki kíváncsi, az a novelláimat a facebook oldalamon követheti (érdemes visszaolvasni): https://www.facebook.com/jozsef.windisch

Egy ízelítő találomra:

Autópályán

Amikor az autópályán minden látható előzmény nélkül keresztbe fordult előtte a kamion, P. tudta, mi a dolga. Igazából az ezzel egyidőben a kocsi szellőzőrendszerén keresztül beszűrődő fanyar istállószag, és a felhők közül kibukkanó majdnem telihold voltak azok, amelyek megerősítették a már percek óta érlelődő szándékot. P. egy határozott fékezéssel a leállósáv melletti füves mezsgyét övező palánkot váratlanul megszakító földút felé vette az irányt, s néhány perc múlva már az autópálya civilizációt hirdető monoton morajlását sem hallotta a letekert ablakon át. Mindig is szeretett éjszaka vezetni, s ahogy most haladt, boldogan szívta be a környező földek meleg nyári nap utáni fellélegzésének gyermekkort idéző szagát. Néhány álmos tücsök fáradhatatlanul ciripelt, az erdő felől hullámokban vízszagot hozott a szél, talán patak folyhatott a fák között. P. testét átjárta az a bizonyos jóleső borzongás, amelyről eddig csak másoktól hallott, és érezte, amint maga mögött hagyja eddig gondosan őrizgetett terheinek utolsó morzsáját is. P-nek családja volt, szerette gyermekeit és feleségét, mások talán irigyelték is, ám most, amint visszatarthatatlan nevetés feszítette a mellkasát, bizonyossággal tudta, hogy helyesen döntött: mától minden megváltozik, semmi sem marad úgy, mint eddig volt. Az autót félreállította és szinte futva tette meg a távot az út menti domb oldalában magányosan virrasztó bokorig. Mellette leheveredett a zörgősre száradt fűbe, és arccal az égnek csillagot választott magának.
A tűzoltóknak is órákig tartott, míg kiszabadították holttestét a roncsok közül.

wjozsi(szerző)2014. szeptember 14. 17:03

@PetiSzakacs: Köszönöm a hozzászólásod, azt hiszem ráálltál arra bizonyos hullámhosszra.

PetiSzakacs2014. augusztus 31. 17:48

Tát van ez a két vers eddig, szupi nem maradtam le még semmiről. nagyon tetszik ez a vonal ami a verset kifordítva életérzést csinál pár szóból, kedves szójátékokkal :)
mennyi minden van ebben is!

Üdv:
PetiSzakacs

kodrane2014. augusztus 25. 14:00

Mikor én fiatal voltam, tovább is volt= Szívből, színből, igazán? Tetszik:)))))))

wjozsi(szerző)2014. augusztus 23. 22:34

Egyszerű, igen. A kérdést a megfelelő nézőpontból szemlélve persze.
Köszönöm a hozzászólásaitokat.

Vargazlajos2014. augusztus 23. 19:20

Ennyi, pont.
Szeretem.
Szívvel-VZL

Wolfsax2014. augusztus 23. 14:50

... és nagyszerű! Így működik ez a rohadék szerelem. Nagyon tettszik.

kterezia2014. augusztus 23. 09:54

:)
Ilyen egyszerű...?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom