Antal Nikoletta

Álom

Behunyom szemem, rád gondolok,
Illatod még érzem, közben elálmosodok.
Álmodni kezdek: holnap majd látlak,
Vágyaim szerint karomba zárlak.
Karomba zárlak, s te ennek örülsz,
A pillanatnak élve te is megkövülsz.
Ajkad homlokom finoman csókolja,
Te vagy az angyalom s titkaim óvója.
Együtt megyünk sétálni, fülembe súgod: "szeretlek",
Kezed kezemért nyúl, azt sugallva: "vezetlek".
De ez mind csak ábránd, ha felébredek, szertefoszlik,
Kedvem majd egy fokkal szépen lejjebb romlik.
Örülnék, ha reggel ez a kép várna,
Mellettem kelnél, s az álom valóra válna...