Álom
Behunyom szemem, rád gondolok,
Illatod még érzem, közben elálmosodok.
Álmodni kezdek: holnap majd látlak,
Vágyaim szerint karomba zárlak.
Karomba zárlak, s te ennek örülsz,
A pillanatnak élve te is megkövülsz.
Ajkad homlokom finoman csókolja,
Te vagy az angyalom s titkaim óvója.
Együtt megyünk sétálni, fülembe súgod: "szeretlek",
Kezed kezemért nyúl, azt sugallva: "vezetlek".
De ez mind csak ábránd, ha felébredek, szertefoszlik,
Kedvem majd egy fokkal szépen lejjebb romlik.
Örülnék, ha reggel ez a kép várna,
Mellettem kelnél, s az álom valóra válna...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Vargazlajos2014. augusztus 23. 21:51
Szép álom-vers, szép vágyak!
Szívvel olvastam.
VZL
nikoletta_antal(szerző)2014. augusztus 23. 12:34
Köszönöm szépen!
195808082014. augusztus 23. 04:51
Versed nagyon szép lágyan dalamos.
Gratulálok hozzá üdvözlettel Eszter.
debydavid2014. augusztus 22. 22:47
Szívemet nyerte ez a vers el. Roppant finom vers, mégis érző lelket takar. Figyellek
Dávid
Matyi872014. augusztus 22. 22:42
Nagyon szép vers, kedves Nikoletta! Figyelőmbe tettelek!
Üdv: Mátyás