Szerző

Fp

Életkor: 27 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 213 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Fp

Csak...

Nap léptet az égen, a végtelen úton,
Most messzire hordja a távoli fényt.
Az életem az, hogy a sors nekem adjon,
És láttam az arcod az úton imént.

Csak nézem a két szemed, állok előtted,
Tán épp lehet, álmodok újra veled?
De bárcsak a lelkem is érteni tudnád,
Hogy mennyire isteni lelni reád.

Csak tartom a két kezed, értem a szépet,
Most egyszer a sorsom is érzem, egész.
De már tudod, én neked adtam a rétet,
És benne a számtalan élet idéz.

Csak voltam egy ember a végtelen élből,
Hát éltem egy életet annyi közül.
Csak egyszer a szívedet adtad a mennyből,
És lettem egy én, aki égbe repült.

2014. augusztus 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vargazlajos2014. szeptember 2. 10:42

Nagyon megragadott ez a vers! Gyönyörű képeket vonultat fel időmértékesen! A téma örök.
Szívvel olvastam.
VZL

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom