Magány
Magány, magány, ki a társam már,
nem várnak sehol rám,
föld és pokol közt lebegek, mert a nő, kit szeretek, enyém már nem lehet.
Éjjel sírva ébredek fel, mert lelkem tele van gyötrelemmel.
Kitaszított kutya volnék, tán több örömhöz jutnék.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
piree(szerző)2014. szeptember 9. 18:54
Köszönöm a bíztatást! :)
adamne2014. szeptember 6. 14:36
A magány kegyetlen, tegyél ellene!!!
Nagyon jó versedhez gratulálok, szívet hagyva üdvözöllek. Manyi
kispipe2014. szeptember 6. 14:04
Szomorú amit írtál.Együtt érzek veled.
Tetszik versed.
Üdv Anikó
Vargazlajos2014. szeptember 6. 10:02
A magány valóban rettenetes állapot de átmeneti, az ember társaslény!
Szívvel olvastam versedet!
VZL