Úton
Keletre nézve még hajnal fénye villan,
és pillangót látok szállni gyöngyvirágra.
A pázsiton száz liliom lángja lobban,
s harmatcsepp nevet az első napsugárra.
És nyugatra még a szőlők végtelenje
gazdagon kínálja az illatos nedűt,
talán arra mennék, hogyha síkabb lenne,
vagy ha azt érezném, hogy kalandvágya fűt.
Ha visszanézek, a nyár nyargal nyomomba`,
és az útszegélyen a nyár gyümölcsei
vérvörös húsukkal csábítanak vissza,
de üldöznek is már az erdő vadjai.
Mik előttem voltak, lám, észre sem vettem,
mivel a tájat köd szürke fátyla fedte,
és nem tudtam azt sem, mikor merre mentem,
oly` fakó volt minden, mi színes, de messze.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. június 5. 06:17
Gyönyörű alkotásod élmény volt olvasni
Szívvel gratulálok
Feri
jocker2015. március 23. 17:10
Huh, de jó! Köszönöm az élményt.
Poétaöleléssel gratulálok: jocker/Kíber/Feri
sir.koga(szerző)2014. szeptember 12. 14:42
Köszönöm a hozzászólásokat...
@kistenkes: Úgy érzed már őszi? Lehet... Akkor ez azt jelenti, hogy már öregszem. Mert ez az út életem utóbbi tizenöt évének allegóriája.
kistenkes2014. szeptember 9. 10:37
Jön az ősz, és vele az őszi versek dömpingje, a tiéd egyértelműen a szebbek, értékesebbek közá való, szívvel gratulálok, Frici
feheryndigo2014. szeptember 8. 07:44
Szép csendélet szavakkal lefestve. Gratulálok versedhez: Krisztina
Törölt tag2014. szeptember 7. 18:34
Törölt hozzászólás.
adamne2014. szeptember 7. 15:00
Nagyon szépen leírtad, jó volt olvasni versedet.
Szívem hagyom: Manyi
Vargazlajos2014. szeptember 7. 14:56
Szép sorokkal szemléltetted utazásod.
Szívvel gratulálok versedhez.
VZL
kterezia2014. szeptember 7. 10:46
Hangulatos sorok.