Szerző
Vers

A verset eddig 320 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

19580808, kistenkes, tamas98, Vargazlajos, 1 láthatatlan tagunk

Szabó Tamás-Nimród

Végrendelet

Testedbe bújva,
Izzadó szemekkel,
Összekulcsolt kezekkel,
Kérem az Istent, kérem az Istent...

Sóhajtásod felriaszt.
Leheleted átjárja testemet,
Libabőrös lelkem megremeg.
Én Istenem, jó Istenem...

Fájdalom emésztette testemmel
Kapaszkodok beléd,
Magamhoz szorítalak,
Most csak az enyém vagy,
csak az enyém vagy!

A reggel fénye simogat,
Most ő kapaszkodik belém,
Öleljük egymást szótlan.
Így temessenek el holtan,
Ha már élve nem lehet enyém!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tamas98(szerző)2014. szeptember 17. 01:19

@kistenkes: Szívből köszönöm!

kistenkes2014. szeptember 16. 23:46

Nagyszerű alkotás, szívvel gratulálok Frici

tamas98(szerző)2014. szeptember 12. 21:43

@Vargazlajos: @19580808 Nagyon szépen köszönöm!

tamas98(szerző)2014. szeptember 12. 21:42

@Pista: Nagyon szépen köszönöm!

Vargazlajos2014. szeptember 12. 09:52

Szomorú a versed, de nagyon jó! A remény éljen benned!
Szívvel olvastam alkotásodat.
VZL

195808082014. szeptember 11. 18:01

Szomorú versedhez szívvel gratulálok üdvözlettel Eszter.

Pista2014. szeptember 11. 17:38

Kedves Tamás!
Nagyon szomorú, nagyon szép sorok.
Nagy szívvel gratulálok versedhez !!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom