Szerző
Mészáros Dóra

Mészáros Dóra

Életkor: 27 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 335 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Mészáros Dóra

Gy(ó)gyszertár

Tudod-e ki vagyok én?
S én tudom-e?
Láttam-e a háborút,
Vagy később születtem?
Sárga falaim érintették;
Ablakaimba virágokat,
Mint ingyen illatokat
Ültettek-e emberek?
Bokraim közt, melyek zöldek,
Bujkáltak-e rigók, verebek?
Kerekre metszették-e kezek?
Ették-e magját gyerekek?
Gyógyszertár nevemet ki adta?
Sárga cégérről az Ó-t ki lopta,
S hová vitte a sötét lepel?
Egy árva Ó betű kit érdekel?

Emlékszem.
Asszony lépett be,
S ajkán remegve táncolt a könny.
"Kérem segítsenek! Szegény emberem beteg!
Három napja rázza láza,
Fogva tartja a dunyhája!
A fehér párna okkersárga,
Kórtól bűzös a tisztaszobája!"
Fejkendője megbomlott,
Fájdalma ajkáról a padlómra hullott,
S felitattam bazalt-kendőmmel.
Öreg hölgy volt, nehéz szívvel.
Emlékszem.

Bevillant egy régi kép,
Csizma nyikorgott padlómon.
Daliás férfi, ki ajtómon betért,
S mélyen zengő hangon így szólt:
"Fogfájásra, gyomorbajra
Mi lehet a receptúra?
Kapitányom egy falatot sem
Evett az elmúlt hetekben.
De őt eszi nyavalya,
Először nyílt ajka panaszra.
Mikor lábát vitte szovjet golyó,
Mikor kezét vette hibás fegyver,
Nem jajongott a kapitányom,
Csak kiáltott: Előre emberek!
De az elmúlt napok barázdálják,
A gyomrot nem lehet metszeni,
S nem hallják a katonák a hangját,
Hogy a honért mindent meg kell tenni!"
A csomagot megkapva elhaltak a hangok,
S baljós csend lepett mindent,
Majd egy kiáltás, egy jajszó,
S a pap adott fel hitetlen kenetet.
A zengő hangú katona
Megroggyanva érkezett,
S ki előbb még daliás volt,
Most megtört gyermekként temet.
Emlékszem.

Másik emlék libben elém
Fakuló tudatom párájából,
A sötétben egy apa lép be a járdáról.
Ölében hozza síró batyuját,
S az ő szeme is könnyes,
Pólya közé levelét rejtve
A mogyoró-bokorhoz siet.
Berejti, hogy állat ne bántsa,
S kintre, hogy ember lássa;
Majd fiát nézve hadar:
"Szeretlek gyermekem,
Legyen szép életed!"
S kifut az utcára.
Csak a sírás marad utána.
Reggel jött a gazda, meglátta,
Bevitte a kisszobába,
Megetette, megitatta,
S gyengéden a feleségének adta.
Felnőve Pálként ismerték,
Rendes fiúvá nevelték.
Múltját tudta, megbecsülte,
Ismeretlen apját is szerette.
Emlékszem.

Ma már csend ölel,
S emlékeim harmata.
Autó ereget bűzt előttem,
S utasok ülnek a buszban.
Senki sem tud a katonáról,
A Pállá felnőtt fiúcskáról,
Sem a megtört jóasszonyról,
Sem a Gy(ó)gyszertárról.

Múltamon már nem mereng senki,
Ajtómon Zárva a felirat,
A ház múltja a kutyát sem érdekli,
Csak a szél énekel búsan.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


M.Dorka(szerző)2014. szeptember 14. 20:39

Köszönöm a szavakat! Reméltem, hogy tetszeni fog a közö(n)ségnek :)
Dóri

Vargazlajos2014. szeptember 13. 10:28

Érdekes vers, érdekes emlékek.
Szívvel olvastam.
VZL

Izabella342014. szeptember 12. 21:04

Kedves Dóra! Nagyon örülök, hogy rátaláltam ma erre a versre, nagyon tetszett. ! Szívből gratulálok!Iza

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom