Horacsek Tamás

Neked szól

Hát tudom, hogy jól esik,
Mert szíved kéri, hogy oldjam
Béklyóját terhének, mi rajta létezik,
Mert a világ hazug és tele iszonyattal,
Mely e gyenge szívet tönkreteszi.
De azt mondom, nyisd fel szemed,
És tárd ki lelked!
Vágyd mindazt, mire mindig vágytál,
Hogy megkapd azt, kire mindég vártál,
Hogy tőle a végső órán ne érdemelj mást,
Csak hőn szerelmet és ragyogást.

Kerülj beljebb!
Nyugodj meg nálam!
Káprázat, mi tán arcodat veri,
Mert nem láttál bennem még
Szikrányit se e vérnek,
Mi most szavaim eledele.

De hidd! E tudat nem csak illúzió.
Minden szavam igaz s való,
Mert én vagyok ez,
Ki e pár sort írja,
Én, ki szívét csak keveseknek nyitja,
De Te érdemes vagy,
Érzem, Kedves Angyal,
Kit megáldottak földöntúli hanggal.
Ne bánd azt, mit a tegnaptól kaptál!
Csak hunyd le szemed,
S képzeld, mire mindig is vágytál!