Szerző
Vers

A verset eddig 377 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Komáromi Edina

Levente

Zsivaj, és lárma
lepi el az egész
házat.

A játékok szerteszét,
A tévében, pedig a
mese még.

Kicsi törpe, de a hangja
eget földet, megrenget.
Nem más ő mint az én
kisfiam.

Három éves, de olyan magas,
lassan eléri a csillagos eget.
Jézuska adta őt nekem.
akit óvni, védeni kell
minden rossztól.

Emlékszem mikor
megszületett,
olyan volt nekem,
mint egy kis pehelyke.
Oly kicsi, s védtelen.
Nem tudja, mi
az élet neheze.

Mindenhova
velem jön.
hallom a hangját, s
a tiltakozását.
Ő mégis az én fiam.
Nagyon szeretem
az én nagy fiamat.

Előttem van amikor
mosolyog, vagy éppen,
huncutkodik, az
énemet teljesen betölti.
Hiába tesz rosszat.
nem tudok rá haragudni,
mert ő az én kisfiam.
sokat vártam rá,
de akkor még
nem tudtam, milyen
egy gyerek.

Három év alatt
megtapasztaltam,
milyen is az én fiam.
Előre sajnos még
nem látok, hiszen
lesznek még
akadályok.

Ahogy nő, és cseperedik,
úgy okosodik,
minden gyerek.
Büszke vagyok rá,
mert sok mindent
tud már.
Hiszen ő az én
szeretett fiam Levente.

2008. október 31.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tzoldav2008. november 15. 18:51

strauss

ez inkább egy prózai mű, hiányolom a rímeket

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom