Szomorú bánat
Vállamra ráült szomorún a bánat,
Álmodom havat, egy képet, egy tájat.
Szívem egy jéghegybe zárt Rambó.
Jöttöm várja már az anyaföld, s egy égi ajtó.
Láthatod!
Az egész életem egy fájdalom.
Nézd! Ott lenn vályog kunyhóikban élnek a cigányok,
Putris szegények, s mégsem lázadók.
Ott élt apám, anyám, a sorsom én vállalom!
Bús hegedűszó száll a Tarna patak felett,
Rég letűnt zenész cigányok lágy éneke száll.
Szívemben szomorú a bánat.
Álmodom a múltamat.
Havat, képet, tájat, egy házat.
Ott éltem gyermekkorom, sorsom én vállalom!
S az ősi magyar földön,
Végigsöpör a fájdalom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
GloriaMorgan2018. április 22. 23:19
Nagyon szép.
feri57(szerző)2017. november 9. 10:12
@barnaby:
Köszönöm a véleményed
Feri
feri57(szerző)2017. november 9. 10:12
@Matyi87:
Köszönöm a véleményed és a gratulációt
Feri
feri57(szerző)2017. november 9. 10:11
@Ibolya.52:
Köszönöm a véleményed
Feri
barnaby2014. október 10. 16:06
Gratulálok versedhez.SDzerintem az nem álom, valóság...Kivéve az ''idillikus'', szinte már szép képeket...
Matyi872014. október 8. 15:24
Nagyszerű és őszinte alkotás. A befejezés mennyire is igaz... Gratulálok, szép!
Üdvözöllek: Mátyás
Ibolya.522014. október 8. 12:40
Nagyon szép álom! Szeretettel gratulálok. Ibi