Szabó Dóra (szabodora98)

Megbánás

Bármikor, mikor megbántalak, egy dolog jár eszemben,
Hogyan engeszteljelek ki anélkül, hogy könny jelenne szememben.
Te nehezen engedsz, pedig én tiszta szívből szeretlek,
Mért nem engeded, hogy még sok boldog percet szerezzek?
Én nem dobnálak el senkiért és semmiért,
A mi kapcsolatunk nem romolhat meg ennyiért.
Örökre szeretni foglak, lásd be magadnak,
Mikor megtudtam, hogy elveszítlek, szemeimből könnyek fakadtak.

Kérlek, ne hagyj el engem, bármit megtennék érted,
Nem kívánok nálad különb férjet.

Annyira szeretlek, hogy elmondani nem tudom,
Neked ebben soha nem hazudom.

Közös dalunk, mi egymásra emlékeztet minket,
Eltitkolni nem tudjuk érzelmeinket.
Félek, Te már rég nem érzed azt, mint Én,
Elrontottam, kérlek adj egy utolsó esélyt!

Sírva írom e versecskét,
Megbocsátást kérve Én.

Kérlek, bocsáss meg drága szerelmem,
Nélküled az életem értelmetlen.