A Halálsorompónál
Szélverte bolt előtt ült a kalmár.
Benn a sok lim-lom gazdára várt,
S amint a nap megállt a zsindely homlokánál,
Messziről jönni látott egy sárga karavánt.
Zord királyalak lépett elébe,
Selymet, aranyat, zafírt kívánt,
S oly hamar elillant, hogy por lett belőle,
Mit a szél a sík világra hányt.
Borát magában itta a kalmár,
És nyakán a szél egy bohémot hozott,
S a nap a zsindely között járt már,
Mire a bohém mindent eltékozolt.
S így az égre nézett:
Uram, adj erőt, hogy ezt a bort még lehúzzam,
De a napkorong, mint egy égő, kiégett,
S az élőt rothadók közé zárta egy légroham.
Kínkeservben húzta lantját a dalnok,
S mind lopva leste a kalmárt,
A buja mesék és kéjes kalandok
Vérbe fonták duzzadó karját.
Este lett s hogy útján tovább sirasson,
Új nyírfalantot kért,
De a szél megfogta a földi határon,
Bizony eljön a halál e kéjjel játszókért.
Utolsó borát itta a kalmár,
Elméjében lomhán forogtak délibábok,
És megtorpant egy nomád ajtajánál,
Levetve mindent, ami rárakódott.
Már elhagyta a nap a zsindelyívet,
De a nomád még mindig Hare Krisnát mondott,
S még egy órát kért és még egy életévet,
S alatta a föld hörögve beomlott.
Éji vad halálsiratók nesze verte a boltot,
A kalmár bent számolta a bért,
A sajka hold csúcsa vérbe ivódott,
Egy hangtalan árny osonva jött s az ajtóba tért.
A kalmár az idegen arcra nézett,
De az átlépte a halálsorompót, ezernyi kart,
S a bolt világa összefolyt, szénné égett,
Mert valaki úgy ment el, hogy az anyagtól semmit sem akart.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kistenkes2014. október 22. 00:26
Fantasztikusan jó vers, tele feszültséggel, dallammal, szívvel gratulálok Frici
Kicsikinga2014. október 18. 12:14
Te egy fantasztikus észjárással, megáldott emberke vagy, akinek nagy örömmel olvasom, minden szavát!
PetiSzakacs2014. október 18. 11:15
ez a ''borzalom'' fantasztikus lett. gartulálok! :)
maxika2014. október 17. 20:52
Nagyon tetszett!
Albert
Törölt tag2014. október 17. 18:58
Törölt hozzászólás.