Mécsesvigasz fénye
Kiömlik, csendesül
mécsesvigasz fénye,
fedi a sírkertet
árva, röpke élte.
Kőre cseppen súlytalan,
ezernyi elzárt emlék,
remeg hűsen, zajtalan,
az agg tehetetlenség.
Türelmes a pillanat,
látszik maradást éhez,
nem verik fel nyugalmát
lopódzó kétkedések.
Pillanatnyi maradók
állnak, hol az út véges,
sóhajeső hull rájuk,
s bújik szívük ölébe...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
liriel(szerző)2014. október 29. 09:11
Köszönöm szépen a kedves szavakat, hogy itt voltatok, olvastatok!
Köszönöm a nálam hagyott szíveket!
Legyen szép napotok!
Ölelésem :)
t.buga2014. október 28. 22:08
Gyönyörű verset írtál, nagyon tetszik. Szívvel gratulálok hozzá!
kistenkes2014. október 26. 09:41
Remek ritmusú, és hangulatú versedhez szívvel gratulálok Frici
Törölt tag2014. október 26. 07:37
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2014. október 24. 10:25
''Pillanatnyi maradók
állnak, hol az út véges,''
Milyen igaz!
Törölt tag2014. október 23. 23:42
Törölt hozzászólás.
Gobor2014. október 23. 17:15
Gyöngyszem.
adamne2014. október 23. 17:00
De szépet írtál kedves Jucuska!
''sóhajeső hull rájuk,
s bújik szívük ölébe...'' gyönyörű sorok!
Szívvel olvastalak. Üdv. Manyi
noheb2014. október 23. 16:24
Hú, ez a vers nagyon tetszik!!!
Gratulálok!!!
Mária
maxika2014. október 23. 11:57
Az utolsó soraid gyönyörűek.
Albert
szalokisanyi12014. október 23. 11:04
Nagyon szép. Gratulálok! Sanyi