Szerző

Szemők István

Életkor: 74 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 352 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

1970, 1 láthatatlan tagunk

Szemők István

Gyöngyvér és Ákos vitéz

A varázsrőzse

Boszorkányos lánnyal, Gyöngyvérrel járt Ákos.
Vitéz dalia volt. Mentés, csizmás, csákós.
Naphosszat vitézi gúnyában tetszelgett,
s összejött egy lánnyal, akinek ez tetszett.
Gyöngyvér mindent tudott, ez lett Ákos veszte,
pedig a szalmaláng-lány eltűnt egy este.
Ákos kereste, ment járni a világot,
egy anyó volt, akit először meglátott.

"Helló, Öreganyám!" Lazán köszönt rája.
"Csá, csumi, csá, Vitéz, lökjed, mi a pálya!"
"Felszívódott egy csaj, úgy hívják Irmuska..."
"Azt szeretnéd tudni, merre lóg a fruska?"
"Jól nyesed a témát, nem vagy te boszorkány?
Köpjél Öreganyám, de toljad szaporán!"

"Mákod van, Öreganyádnak szólítottál.
Megmondom a tutit, keresd a Nagy-tónál.
Vidd a varázsrőzsém, a csajt megláthatod,
ha azt a Nagy-tóba jó messze bedobod.
Dumálhatsz a csajjal, ha kedved úgy tartja.
Vigyázz, a szél a fát kihajtja a partra!
Nincs több dobás, a fát úszva még viheted.
Jó, ha dobás előtt a gúnyád leveted."

"Ciki, ha Irmuska ingben, gatyában lát.
Hiányolni fogja a vitézi gúnyát."
"Ne parázz, jó Vitéz! Vágod, mit kell tenned?"
"Vágom Öreganyám." "Hiszem, ha elnyögted."
"Leteszem a gúnyám, csizmám, csákóm, kardom,
a rőzsét ezután dobom el a parton."

Rőzsével a vállán Ákos elsietett,
kis idő múlva a Nagy-tóhoz érkezett.
Egy halász köszönt rá, Ákos viszonozta,
majd gúnyája nélkül lement a tópartra.
Eldobta a rőzsét jó messze, elsőre.
De megjelent a tó zöldruhás járőre.

"Szennyezzük, szennyezzük tavunk tiszta vizét?
Miért nem kukába dobtuk azt az... izét?"
"Nem szenny, varázsrőzse," Ákos magyarázta.
A járőr nem hitte, és a fejét rázta.
"Ez a Zöld Szolgálat, mi óvjuk a tavat.
Olyan bírságot kapsz, hogy eláll a szavad!"

"Ne szívassa Főnök," szólt közbe a halász,
"elviszem a balhét, én vagyok a hibás.
Dobóversenyt játszunk, ahhoz kell a rőzse.
Azt, hogy ebből gáz lesz, nem tudtam előtte.
Holnap kihalászom, és kifújt a hiba,
de ma nincs több meló, húzok egy lagziba."
Nevetve ment el az őr: "Oké, nagydumás."
Ákos fellélegzett: "Tök jó fej vagy, halász."

"Te meg kapd a rucid, mielőtt megfáznál!
Csá, megyek! Buli van az ünneplő háznál.
Siess felöltözni, itt szokás régóta,
mindegyik menyasszony lejön a Nagy-tóra.
Nézi a víztükört, búcsúzik a mától,
új élete lesz az esküvő napjától."
"Szép szokás. Ki jön majd?" A halász megmondta:
"Jó csaj, majd meglátod. A neve Irmuska."

"Más Irmuska lehet," Ákos reménykedett.
Balszerencse! Pont az jött, akit keresett.
"Te lennél ez Ákos, ez a toprongy alak?
Hol a vitézi cucc? Csak azért bírtalak.
Hol a fényes csizma, a csákó, a mente?
Így tanyán sem járnak budira telente.
Totálszívás, ha így jönnél a buliba.
Húzz el innen gyorsan úgy, mint a vadliba!"

Még szóhoz sem jutott, eloldalgott Ákos.
Csak Gyöngyvér hangjától tért lassan magához.
Ott állt és dorgálta a régi szerelme:
"Tudd meg, mi az ábra, te vitézi elme!
Az anyó, a járőr, mindegyik én voltam.
Boszorkány anyámtól varázslást tanultam.
Büntetés volt neked az összes kelepce.
Hűtlenséged miatt megérdemelt lecke."

Kiadta a mérgét, a szája legörbült.
Kipirult, szép arcán egy könnycsepp legördült.
"Én is találhatnék számtalan krapekot,
de szeretem ezt a vitézi balekot.
Mondd meg, Ákos vitéz, ki szeret igazán?"
Mélyen a szemébe nézett a szép leány.
Boszorkányos nézés, perzselő tekintet!
Ákos nem szólt semmit, a szemével intett.

Megcsókolta a lányt, magához ölelte.
Az igaz szerelmet Gyöngyvérnél meglelte.
Két csók közt elmondta, amit már eldöntött:
"Nem veszem fel többé a vitézi göncöt."
Azon minutumban egy varázsütésre
új ruha került az egykori vitézre.

A rőzsét egy hullám még beljebb sodorta,
amikor meglátták, csak nevettek rajta.
A szerelmeseknek ez volt még egy próba.
Egymást átölelve mentek a diszkóba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Perzsi.2014. november 22. 22:54

Kedves István.
Ami jár az jár:-) Itt is marad a szív:-)
Üdvözlettel:Erzsébet

jaczopo4(szerző)2014. november 5. 20:42

@1970: Köszönöm a méltatást. Számomra öröm mosolygó arcot látni. Hab a tortán, ha ezt a mosolyt az én történetem váltotta ki. Üdv

19702014. november 5. 18:53

Kedves, mai mese. És nagyon tetszett, ahogy megírtad. Köszönöm a mosolyt, amit adott!:-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom