Szerző

Gyuricza Bence

Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 189 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gyuricza Bence

Erdő közepén

Erdő közepén tölgyfa éled,
Mikor a ragyogó Nap simogatja orcád:
Sajnos minden falevél a földhöz megy férjhez:
Lelankad lágy mosollyal telt szád:
Az ősz rideg szelleme télbe kerget,
A fa lelke tavaszkor lát újra téged.

Virul a büszke hóvirág a fűben,
S a te figyelmedet a fa fogta meg:
Az irigy gaz reménykedik benned,
De a te hűséges társad csak ontja az ihletet:
Nyárra már ropogni fognak levelei,
S őszre újra márványba vegyülnek gyermekei.

Igazgyöngyöt tartok ifjú kezeimben,
Mikor egy falevél betáncol kezeim közé:
A bölcs fa forgatja ecsetét erdejében,
De a legtöbb kóró kikéri, miért?
Hátha egyszer ők is akarnának,
Féregből fényes tanítók lehetnének, ha magukat hagynák,

Hogy az irigység sárga szava
Lerothadjon önelégült bőrükről.
S támogatnák az örök kaméleont, hiszen ha
Lemondanának az önsajnálat sötét salakjáról,
Akkor nemcsak az erős, bölcs, tekintetes tölgyesből,
Hanem őbelőlük is kinőne valami, a határtalan völgyükből.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mercurius(szerző)2014. november 26. 21:06

@Ibolya.52: Köszi, Ibi, áldást!!!

Ibolya.522014. november 9. 12:02

Jól filozofálsz a természetről. Gratulálok. Szeretettel Ibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom