Szerző

Boros József

Életkor: 73 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 226 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2014. november 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Boros József

Októberi csoda

Piciny gyümölcsfácskát ültettem tavasszal,
Környékét az idő teleszórta gazzal.
Nem is vettem észre, jól meghúzta magát.
Tán féltette tőlem szikár, vékony ágát?

Aztán eljött a Nyár szikkasztó meleggel.
Futóka ölelte virágrengeteggel,
Elszívta tőle azt a csepp életet,
Amit nagy titokban gyökerébe rejtett.

Nem volt már semmije, rügy sem fakadt rajta,
Miből sarjadt volna félénk, zsenge ága.
Tipródott, gyötrődött, könyörgött a földnek,
Tekintse már őt is édes gyermekének.

Mert az anyaföld másokat gondozott,
Vidám, életerős méregzöld bokrot.
Spártai törvények vezérelték tettét,
Kik, ami csenevész, mélységbe vetették.

Suhant a bohó Nyár habkönnyű szekerén,
Szalmakalap díszlett szépen fénylő fején,
Magával vitte a vizek s földek hevét,
Megborzolta szele a fák tetejét.

Átadta helyét a türelmetlen Ősznek.
A mezőn még éhes jószágok kérőznek,
Ökörnyál keresi a réten a virágot,
Melynek szirmaiba szőhet nyári álmot.

Október eljöttét jelezte a naptár,
Novemberre készült a reszkető határ.
A fácska környékén üresség, pusztaság,
Elhervadt mellőle a gaz és a virág.

Egy reggelen a fácska csodával fogadott:
Rügyeiből három levelet hajtott!
Bóbitás kis fején fehér virág nyílott,
És fura világunkba belesóhajtott.

Kevés idő múlva ennél továbblépett:
Ág nélküli testén gyümölcsöt becézett!
Nagyon pici volt még, alig látszott teste,
Mert az anyafácska levéllel ölelte.

Lecsüngött a kis gyümölcs éretlen vége,
Nem a fényt, a mostoha földet szemlélte,
Talán szemrehányón, talán hálálkodón,
Éltető nedveit felhabzsolta mohón.

Mit gondoltál fácska, mi vár gyermekedre,
Hisz már a télre vártál megkeseredve?
Megkímél talán annak kemény, bősz fagya?
Eltipor, fajtádnak nem marad írmagja!

Átsuhantak lelkén ilyen gondolatok,
Ám szeretete s életkedve nagyobb,
Megmutatta Ősznek, esőnek, hidegnek:
Gyökerei mindig új életre kelnek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ibolya.522014. november 9. 10:54

Nagyon szép!
''Átsuhantak lelkén ilyen gondolatok,
Ám szeretete s életkedve nagyobb,
Megmutatta Ősznek, esőnek, hidegnek:
Gyökerei mindig új életre kelnek!''
Szeretettel gratulálok. Ibi

stapi2014. november 9. 07:59

Szép történet - és úgy látom, igaz. :) Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom